Magyarházi! =D - Jéghideg Tél

Üdv Újra! 

Úgy döntöttem egy kis novellát is hozok nektek
és különben is meg kellett írnom, mert ez volt
a magyar házi... Aminek az első és utolsó
mondata adott volt és hát ez sikeredett belőle:
Jó olvasás! =D

Jéghideg Tél

Az ablaknál állt, és figyelte az utcát. Tél volt, hideg tél. Az emberek mégis a hóval lepett városban 

sétálgattak a párjukkal kézen fogva.

Mirandának belesajdult a szíve a látványba. Nem rég  még ő is így sétált élete szerelmével jókedvűen, a természet téli csodáit szemlélve, de már nem maradt neki más, csak a magány. Hiányzott neki a férfi, az együtt töltött szép pillanatok és az a szeretet, amit egymásnak tudtak adni.

- Miért küldtem el? Miért voltam ekkora bolond? – gondolkozott hangosan, de hiába. A falak hallgattak, nem adtak választ a kérdésére. Teljesen magára maradt.

Odakint ugyanolyan hideg volt, mint amilyen hideg Miranda szívét mardosta abban a pillanatban. Az egyetlen férfit, akiben megbízott, elküldte és mikor Ő kilépett leány életéből, magával vitte a boldogság esélyét is.

Elsírta magát, ahogy eszébe jutott az első találkozásuk.

Ahogy az első munkanapján belépett az irodájába és közölték vele, hogy Márkkal fog dolgozni. Emlékezett, mennyire nem volt ínyére, hogy a férfi társa legyen egy pályázat megírásában. Vonzónak tartotta a férfit, de úgy vélte elég ügyes ahhoz, hogy egyedül is megbirkózzon a feladattal. Egyszer a lefénymásolt papírokkal a kezében véletlenül nekiütközött és elejtett mindent, ami a kezében volt.

- Bocsánat! Olyan ügyetlen vagyok! – mondta sután, majd nekilátott felszedni a szétszóródott lapokat.

- Nem, az én hibám volt! Nem figyeltem eléggé! Hagyj segítsek! – ahogy Márk a nyomtatott papír után nyúlt, a kezük összeért. Gyorsan elkapták mindketten a kezüket és a lány kicsit el is pirult.

Miranda elnevette magát, ahogy az utána bekövetkezett összefejelésükre gondolt. Ezután jöttek a vacsorák, színházlátogatások és a romantikus séták a parkban. A felszínre törő emlékektől újra elsírta magát.

Hiába szerette volna oly nagyon, nem tudta visszatekerni az idő kerekét.

- Miranda! Azonnal hagyd abba a bőgést és az önsajnálatot! – szólt magára és letörölte arcáról a könnycseppeket. – Erős nő vagy, talpra fogsz állni!

Újra kinézett az ablakon és pont akkor ment el az a férfi a ház előtt.

- Márk! – suttogta elhaló hangon, miközben a könnyeit nyelte.

Azután még sokáig állt az ablaknál és nézett a távolodó alak után, míg kinn sűrű pelyhekben esett a hó…

Georgina Anna Weinstein

11C

2011. szeptember 28. 21:40