2011. December 31. /Szilveszter/ - 2012. Január 1. /Új Év/
8. rész - Az probléma neve: Adam Dark
- Rory! Rory! - rázott fel álmomból Sam.
- Wie bitte? (Tessék?) - néztem rá álmos szemekkel, majd egy nagyot ásítottam.
- Antonia keres! Pattanj!
- Jó! Kelek már! Szólj neki, hogy jöjjön csak be! Addig...
- Nehogy visszaaludj! - szegezte rám mutatóujját.
- Ne aggódj! Nem vagyok te! Tudom ez most hülyén hangzott, de még kómás vagyok!
- Na akkor ébresztő és hívom Antoniát! - bólintottam, majd nagy nehezen kidörzsöltem az álom utolsó porszemcséit is a szememből. Oldalra néztem.
- Gratulálok, Rory, megint úgy áll a hajad mint a szénaboglya! - mondtam a tükörképemnek.
Kopogtak, majd Antonia lépett be.
- Jó napot! - köszöntem udvariasan.
- Szervusz Rory! Bocsánat, hogy felébresztettelek! - mosolygott rám.
- Semmi gond! Üljön le, Miss Slash! Mit tehetek önért? - kérdeztem.
- Adam megkeresett engem azzal a kéréssel, hogy tegyem át egy másik toronyba. Mi történt, hogy ezt kéri tőlem?
- Ó, Istenem! Azt hiszi, nem illik közénk, de ez nem így van! Mondja, hogy nem rakja át másik toronyba! - kérleltem.
- Meg kell győznöd, hogy idetartozik!
- Hogyan?
- Ezt neked kell tudnod!
- Egy szavazás?
- Szerintem ez remek ötlet! Ez biztos meggyőzi! Sok sikert hozzá! - tette a kezét a vállamra, majd elindult kifelé. - Hogy tetszik a szobád? - nézett hátra.
- Csodálatos! Imádom!
- Örülök! Ezt a tornyot, vagyis ezt meg az 5. emeletet én terveztem meg ebben a toronyban.
- Kiké az 5. ?
- A fiúké. Na én megyek! Majd értesítsetek! - kiment a szobámból. Kirontottam a "nappalinkba".
- Keressetek egy dobozt és papírokat, meg ceruzát is! - kiáltottam.
- Minek? - kérdezte Charley.
- Csináld! Később elmondom! - válaszoltam.
Pillanatok alatt összeszedtük a cuccokat, amik a szavazáshoz szükségesek.
- Na, akkor mire kell ez a sok kacat? Miért törtük magunkat? - kérdezte Bill.
- Szavazunk!
- Miről? - kapta fel a fejét Charley.
- Adamről. Na akkor, aki akarja, hogy itt maradjon, az azt írja a papírra, igen, a többiek a nemet. Oké? - kérdeztem, mire mindenki bólintott.
Elvonultunk a szobáinkba. Én természetesen IGEN-nel szavaztam, csupa nagybetűvel. Kimentem és bedobtam a dobozba, leültem a kanapéra és vártam. Szép sorjában jöttek a többiek is.
- Mindenki megvan? - kérdezte Bill.
- Azt hiszem, igen! Na számoljunk! - kiborítom a dobozt. - Egy igen, még egy igen, egy nem, egy igen és egy igen. Akkor Adam marad! - vigyorogtam.
- Nem kéne szólnod neki? - kérdezte Sam.
- Hát kéne! - bólogatott Bella.
- Oké! Akkor mindjárt jövök! - kirohantam a lakásból, lépcsőztem egy emeletet és kirontottam a toronyhoz vezető folyosóra.
- Hát te? - kérdezte Adam, mikor meglátott.
A nyakába ugrottam.
- Nem akarjuk, hogy elmenj!
- Nem akarJUK? Te és kik?
- Hát a fiúk és a lányok!
- Charley, Bella, Sam, Bill és te?
- Igen! Maradj! - néztem rá ázott kiskutyus szemekkel, amiknek remélhetőleg nem tud ellenállni.
- Hát jó! - egyezett bele. Megragadtam a kezét és elindultam keresgélni, de egyik sem Antonia szobája volt.
- Tudod, hol van Antonia? - fordultam hátra és a tekintetem egyből találkozott Adam semmit sem értő ábrázatával.
- Őhm, arra! - mutatott előre - Ott jobbra! - irányított.
A két szoba között egy szűk folyosócska húzódott. Elindultam befelé és 2 ajtót pillantottam meg a folyosó másik végén. Szerencsére az aranytáblácskák segítettek megtalálni Antonia szobáját.
- Ne Charlotte Menedishez menj be! - szólalt meg Ad.
- Tudok olvasni! - húztam fel az orrom és bekopogtam a baloldali ajtón.
- Tessék! - szólt ki egy hang. Bekukkantottam. - Aurora! Gyertek csak beljebb! - állt fel a székéből a nő.
- Csak szólni szerettem volna, hogy Adam nálunk marad. Akkor mennénk is! Viszlát! - becsuktam az ajtót. Adam már a lépcsőnél állt.
- Sétálunk egyet? - kérdezte a kezét nyújtva felém.
- Azt mondtam, mindjárt visszamegyek...
- Hívd fel őket, aztán ennyi!
- Van feljebb is? - néztem a felfelé vezető lépcsőkre.
- Oda nem mehettek fel! - szólalt meg egy mély hang a hátunk mögött. Megfordultunk. - Adam? Adam Dark?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése