Üdv újra itt!
Nah nem mintha küldtetek volna kommikat...No de jó kedvem van! Találtam tegnap este egy *.* ilyen ruhát és ezért boldog vagyok.
Ráadásul esett a hó és minden szép fehér... Biztos a természet ajándéka a szülinapomra :D
Ráadásul kijött Adam Lambert új klippje...
Itt is van: http://www.youtube.com/watch?v=Lg31XQR22zg&feature=fvsr
Szóval köszönjétek a részt a természetnek és ennek az úriembernek, Adamnek!
Jó olvasást!
10. rész - A természet friss illata és egy kis lótrágya
Az oldalamon lépkedő úriember kinyitotta előttem a suli hatalmas faajtaját, majd kiléptünk a friss levegőbe. Rengeteg növény díszelgett az udvaron. Csodaszép, magas fák, zöld gyep, aranyos bokrok, elrendezett, művelt virágágyások és szökőkutak.
- Mesebeli! Olyan szép és jó itt minden!
- Régen félelmetes volt! Minden megváltozott!
- Idejártál?
- Igen. Kegyetlen hely volt! De most minden olyan idilli! - mosolygott rám.
- Nocsak, nocsak! Kit látnak szemeim? - jön felénk egy izmos, szőke hajú srác.
- Szevasz Dwayne! - morogta a fiúnak Adam.
Az a Dwayne gyerek tök úgy nézett ki, mint egy köcsög náci. Szőke, emos haj, kék szemek, de az a világoskék, nem az a szép tengerkék, izmos, magas, de ő is alacsonyabb Adamnél (jó! 2 centivel, de a haverom akkoris olyan hatalmas, mint Big Foot!). Nem szeretem a szőke, szépfiúkat, de ennek a nácinak eszméletlen kisugárzása volt! És persze a két fiú közötti izzó levegőt sem tudtam nem észrevenni. Szerintem még a vak is látta volna, hogy mennyire gyűlölték egymást.
- Na mi van, Dark? Megint megkísérted a sorsot? - nevetett fel.
- Már elnézést, de a sorsot mi irányítjuk! Jé! Nem te voltál az a srác, akinek beszólt Sam? Tudod Ad! - nevettem fel.
- De! - felelte a fekete a hasát fogva a röhögéstől.
- Hehehe! Kurva vicces! Ki vagy te? - nézett rám.
- Aurora Shine!
- Á! Szóval te vagy az a lány... - vigyorodott elégedetten. Felhúztam a szemöldökömet és azt mondtam magamban: Was is los?
- Mi megyünk! Csá! Dwayne! - intett Adam, majd maga után rángatva eltávolodtunk a másik fiútól.
- Ki volt ez? - kérdeztem halkan, mikor már kellő távolságba kerültünk.
- Dwayne Charge. A nyugati toronyban lakik. Óvakodj tőle! - súgta a fülembe.
- Ó! Oké! De mért óvakodjak?
- Hosszú...
- Nem baj! Van elég időnk.
- Jó, amint vége az első tanítási napnak, elmondom. Jó így?
- Jó, rendben! Jé! Lovak is vannak? - pillantottam meg a suli Déli falánál az istállót.
- Vannak hát! - hátra sétáltunk. Az istálló tiszta volt. Egy éjfekete kanca állt a leghátsó boxban, gyönyörű volt. Közvetlenül mellette egy vörös csődör állt. Hátrafordultak és elakadt a lélegzetem. A csődör homlokán egy fehér hold hívta fel magára a figyelmet, a kancának pedig a pentagramma világított.
- Ó! Látom megfogott a kanca! - kuncogott Ad.
- Igen! - válaszoltam még mindig a lovat bámulva. Megfordult és érdeklődve elindult felém.
- De szép! - kiáltott fel Adam, mikor a vörös felé fordult. - Én rajta fogok lovagolni!
- De jó! - kiáltott fel vidáman egy női hang. - 2 ló elkelt!
- 2? Mert? - kérdezte Ad.
- Auróráé a kis fekete és tiéd a vörös. Gyertek! Nevet kell adni a lovaitoknak! - mondta a nő. A kék-fehér kockás ingében, farmerban, sarkantyús westerncsizmában és cowboykalapban úgy nézett ki, mint egy vérbeli texasi. Napbarnított bőre, barna szeme és haja volt, ami a hátát verdeste.
- Őhm... Rendben! Miss... - kezdtem és rájöttem, hogy nem tudom a nevét.
- Livia Rider! De mindenki csak Livia prof.-nak hív - mosolygott. Papírokat nyomott a kezünkbe és berántott az irodájába. Sok dolgot be kellett írni, de a név az név nehéz volt.
- Livia prof! A név várhat holnapig? - kérdeztem.
- Persze! A többi megvan? - mindketten bólintottunk - A csődör is még noname ló? Szegény! Na nem baj, legalább a párjával marad!
- Ők egy pár? - kérdezte Ad.
- Igen!
- Meglovagolhatjuk őket? - kérdeztem.
- Ez még kérdés? Itt vannak a nyergek, nyugodtan válogassatok! - 180 nyereg biztos volt a sarokban. Neki láttunk a válogatásnak, Hülyébbnél hülyébb színek egymásutánja következett, majd megfogtam egy fekete nyerget, amin egy hold volt.
- Szerintem ez illene a szépségedre! - nyújtott felém egy sárga nyerget kísérőm. Fekete pentagrammákkal volt díszítve.
- Ez pedig a te vad és menő csődörödre - adtam a kezébe a fekete nyerget.
- Ó! A fekete a kedvenc színem!
- Nekem is! - vigyorogtam a fiúra.
- Na akkor nyergeljük fel a kicsikéket!
- Neked lehet, hogy kicsikék, de nekem hatalmasak!
- Ó, igen! Te ilyen KIS aranyos vagy! De így jó ez! - karolta át a vállamat. Felszerszámoztam a lovamat és kivezettem a boxból. Adam ekkor már a csődörén ült és csak ránk várt.
- Kicsit sokáig tartott elkészülnötök!
- A lányokra kell várniuk a fiúknak és nem fordítva! - válaszoltam és a felültem a lánykára. - Na induljunk!
- Menjünk az erdőbe! - tanácsolta és vágtázva elindult kifelé.
- Ne maradjunk le! - súgtam az állat fülébe. Elnyargaltunk a két csődör mellett. A fiú elismerően tapsolt, az állat viszont csak prüszkölt egyet. Bevártam őket, majd sétálva mentünk ki a kapun.
- Mióta lovagolsz? - kérdezte a fiú.
- Őhm... Az a szitu, hogy én nem tudok lovagolni, vagyis nem tanultam. Ez ösztönösen jött, vagy nem tudom... - magyaráztam, ha ezt lehetett annak nevezni.
- Ahhoz képest... - vigyorgott rám. - ... Tök jól megülöd a kancád. Én már nem is tudom, mikor kezdtem... Jó régen volt már!
- Hányadikos leszel?
- Hú, de gyorsan témát váltottál! 10.-be fogok járni.
- Akkor együtt lesznek óráink! - ezek után közénk ékelődött a kínos, síri csend. Antonia azt mondta vadállatok vannak idekint, de óriási a csend. Se madárdal, se avarzaj, semmi, csak a véget nem érő némaság... Lehet, hogy csak a megfélemlítés miatt mondta, vagy a csigáktól féltenek minket... Tényleg véres látványt nyújt, ha valakin végigmászik egy csiga...
- Megvan! - kiáltott fel vidáman a lovas.
- Micsoda? Mi van meg? - néztem rá értetlenül.
- Night lesz a neve! Jó lesz, pajtás? - veregette meg a vörös nyakát.
- Kreatívabb vagy, mint én! - néztem a fiúra, majd a kancám füléhez hajolok. - Neked boszis neved lesz, jó? - a válasz egy nyerítés volt.
- Visszamegyünk a suli udvarra? - tekerte keze köré a kantárt Adam.
- Mehetünk! - vontam meg a vállam.
- Egy versenyt, hölgyem?
- Úgyis leversz, Cowboy! - borzoltam össze a haját.
- Akkor felkészülni, vigyázz, rajt! - mondta lassan Adam.
Gyorsan vágtattunk, fej-fej mellett.
- Gyerünk, kislány! - suttogtam. Közelebb hajoltam a ló nyakához és 2 pillanat alatt kielőztük a fiúkat. Egy párocskát kis híján elgázoltunk az udvaron, de elsők voltuk az istállónál. Megsimogattam a lovat.
- Jól van! Ügyes vagy, te kis boszorka! Á! Megvan!
- Mi... Van... Meg? - fújtatott Ad.
- Phänomie-nek fogják hívni!
- De... Jó! Levertetek minket!
- Jaja! Ügyes fiú vagy, Night! - paskoltam meg a vörös pofáját.
- Phänomie ügyesebb! - mosolygott.
- Ti meg mi a jó büdös lófaszt műveltettek? Majdnem elgázoltatok minket! - sipítozta egy hidrogénszőke picsa.
- Álljál már le, kisanyám! Nem csak a tiéd a suli! - szólt rá Ad.
- De a szüleim tanárok! Ezt még megkeserülitek! Tiszteletlen balfácánok!
- Beatrice Changer, neked megint mi nem tetszik a lovasokban? - kiáltotta Livia.
- Az! Tiszteletlenek, életveszélyesek és gorombák!
- És te mi vagy? Csak azért, mert a szüleid itt tanárok, attól még nem a tiéd az iskola! Fogd fel, hogy nem vagy királynő és törődnöd kéne másokkal is! Lucifernek sem ártana egy alapos csutakolás!
- Jó, mindjárt szólok Marynek! Vagy tegyék ők rendbe Lucifert - vigyorgott gonoszul.
- Ők? Lucifert? Ahhoz a vadállathoz nem engedem be őket! - hüledezett Livia.
- Nem is vadállat! Csak tudja kit kell felrúgni! - vihogott.
- Ennyire elkényeztetett csajt még nem láttam! Marha hülye! - súgtam Adam fülébe. De örülök, hogy megint lábujjhegyre kell állnom! Pokolba azzal a 20 centivel!
- Ezt ne mondd hangosan! Gwendoline Penphrie és Ivan Kent lánya - válaszolta.
- És a fiú? - kérdeztem. A fiút én is be tudtam valahogy azonosítani. Az egyik szülő biztos indián, ezt abból gondoltam, hogy barna bőrű, de nem az a szolis, ez természetes barnaság volt. A haja fekete, szemei sötétbarnák és izmos. Hú azokért az erekért odalett volna Bella. Imádta a karon kidudorodó ereket. Ja az indián tipphez, az a jellegzetes arccsont is hozzá járult.
- Indián szülők fia és a csaj faszija - ezaz! Nah mit mondtam? - Adrian Rocknak hívják. Míg Antonia szobája előtt álltam, hallottam, hogy kérdőre vonják. Zűrös gyerek, jó lesz vele vigyázni! - Ezt kár volt mondania, mert a fiú szemei megvillantak, mikor végigmért. Hujjuj! Megborzongtam, mire Adam rám nézett.
- Ijesztő a tekintete! - magyaráztam.
- Na vigyétek be a lovakat! - mosolygott leendő tanárunk.
Folytatás, ha kapok kommenteket (min.5) február 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése