Sziasztok!
Boldog Születésnapot Drága Egyetlen Ann babám! Isten éltessen sokáig! ^.^
No akkor rakom is a részt! Jó olvasást!
17. rész - Micsoda reggel...
Csütörtök reggel volt és kivételesen nem Adam keltett fel, ellenben vele feküdtem, álmodtam és keltem. Előző nap Ő volt az utolsó, aznap Ő volt az első gondolatom.
Hajjaj, kislány! Sürgősen verd ki Őt a fejedből, mielőtt még belezúgsz! Buzi, fogd már fel!
- Rorcy! Fent vagy? - kopogott Adam.
Te jó ég! Mit keres ez itt? Mennyi az idő? Talán, ha nem szólalok meg, elmegy?!
- Rory! - nyitott be lassan a szobámba. Mielőtt észrevehette volna, hogy fent vagyok, becsuktam a szemem. Az ágyam rugói felsírtak, amikor a vendégem leült a lábaim mellé.
- Megint morcos és mérges lennél, ha rád ugranék és ezzel próbálnálak felkelteni? - tűrt el egy kósza tincset az arcomból. - Tudod, hogy édesen alszol? - simogatta végig csupasz karomat jéghideg ujjaival. Az érintésétől kirázott a hideg és megrázkódva felsóhajtottam. Egy ideig még mellettem ült, sóhajtott egyet, majd megsimogatta az arcomat.
Itt az idő, hogy ébredezést szimuláljak.
Éppen felállt, amikor mocorogni kezdtem és kinyitottam a szememet.
- Szia Adam! - köszöntem neki kicsit álmos hangon, majd ásítottam egyet. Miközben nyújtózkodtam, Adam visszaült mellém.
- Szia! Bocsi, hogy felébresztettelek! Már megint! - nevette el magát a végére.
- De ez jó ébresztés volt! - mosolyogtam, majd csúnyán néztem rá. - Nem úgy, mint a tegnapi! Ha még egyszer ugrálni fogsz rajtam hajnalban, én esküszöm kinyírlak!
- Júúúj! Nem lehetne, hogy az előző Rory flangáljon az oldalamon egész nap? Nem akarok minden 5 percben egy nyaklevest! - nézett rám kisfiús "maszkjával".
- Na jó! Amúgy kurva hideg a kezed! Fagyasztóban aludtál?
- A kezemben rossz a vérkeringés! Bocsi! Ja, tényleg, irtó édin alszol! - mosolygott, majd kiment, hogy fel tudjak öltözni... Végre...
Egy újabb szokványos iskolnap, ami tulajdonképpen tábor volt, de lényegtelen. Az étkező tele volt csacsogó vagy még fáradt diákokkal, akik a reggelitől várták az ébredést, hiába! Ugyanis a sok ökör éjjel nem hogy aludt volna! Nem! Partyztak! Tudták, hogy mit terveztek a tanárok arra a napra, de nem! Áh! Magasról szartak feletteseink fejére, de megszívták, mert nekik is kellett jönni! Mint eddig minden reggel, akkoris Adammel mentem a büféhez és hoztam el a két szelet vajas pirítóst és a KÁVÉT! Az életmentő KÁVÉ, ami felpörgette az ember testét, lelkét, sőt még az agyát is, ezért szoktam annyi ökörséget összehordani reggel a buszon. Vagyis mostmár csak hordtam össze, mert már nem kellett buszoznom minden áldott reggel.
Egy plusz pont a gimimnek! Jenny Mel Loot még mindig az apácaneveldébe jár és remélem ott fog megrohadni, vagy legalább csak penészedjen be a segge azokon a jó kis szálkás székeken. De jó, hogy nem látom többet sem őt, sem Mrs. Pettit-t, sem a többi címeres ökröt! Ez az új suli előnye!
- Ugye nem haragszol, hogy megint én keltettelek! - szakított ki gondolataimból Adam.
- Dehogyis! Ezt, ha akarod, megismételheted. Ma jól ébredtem! - néztem rá kicsit álmoskásan.
- Akkor megnyugodtam! - mosolygott.
- Jó reggelt! - köszöntem vidáman a punnyadt társaságnak.
- Szia Rorcy! - köszöntek vissza.
- Hy! Mi ez a punnyadt pofa, emberek? Meghalt valaki? - ült le Adam a szokásos asztalunkhoz, én pedig mellé ültem.
- Kussolj, Dark! - morogta Bill.
- De mi ez a hangulat? - nézett a többiekre, én ásítottam egyet, erre ő egyből szúrósan nézett rám. - Ne! Azt ne mondd, hogy rád is átragadt, mert mérges leszek!
- Jól van, homikám! Szimplán csak fáradt vagyok és még egyikünk sem ébredt fel hozzád igazán - válaszoltam és lekísértem egy ásítással, majd Adam széles vállára hajtottam a fejem. Sam és Bella egyből felkapták a fejüket.
- Itt valami bűzlik! - szólalt meg Charley.
- Nem én voltam! - kiáltott fel ijedten egy srác a mellettünk álló asztalnál. Röhögésben törtünk ki. A tanárikar ránk emelte mindentudó tekintetét. Antonia oldalra billentett fejjel, érdeklődve figyelt minket. 15 perccel később hagytuk csak abba a mindent felrázó, élettelteli nevetést.
- Ti egymásba zúgtatok! - mért végig minket Sam.
- Dehogyis! - vágtuk rá egyszerre és talán egy kicsit túl gyorsan.
- Ó, nem mi?! - gúnyolódtak, Billt kivéve... Ő felváltva méregette Adamet és engem. Furcsa alak. Míg a többiek a "románcunkkal" viccelődtek, mi ketten csöndben, egymásra sem nézve elfogyasztottuk a reggelinket. Miután mind elkészültünk, a csarnokba kellett mennünk, de egy órán keresztül nem csinálhattunk semmit, nehogy rosszul legyünk.
Alig várom már az éjszakát és a csaj partyt! Legyen már éjszaka!
folyt. köv.
Tudom, ez a rész nem olyan fontos, és nem is izgalmas, de remélem tetszett! ^.^ Jövő héten megint jövök! Addig legyetek rosszak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése