Angel From The Hell - 16. rész

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Köszönöm a kedves szavakat és köszönöm, annak a 2 embernek, hogy megnyomták azt az aprócska gombot!

Tekintsétek ezt a részt a rész húsvéti ajándéknak tőlem, mivel ismételten nem jött össze az 5 komment/tetszik-unalmas gomb. 

Nos ez a hét rövid volt az iskolában, hála Istennek, és tegnap voltunk csajokkal bevásárolni. Hasonlóan őrült napot töltöttünk együtt, mint azt az előző részben olvashattátok. Megint jött a TÜT (Töken Ütött Trió). Eszméletlen volt.
Jövő hetem viszont nem lesz egy leányálom... Pénteken bál, szombaton is suli,  és ráadásul azutáni szombaton is lesz tanítás... -.-" I hate the school... Ich hasse die Schule... Utálom a sulit... 

Nah jó olvasást!
Lányoknak sok locsolót! (Kedden visszaadjuk a fiúknak!)

Fiúknak sok pirostojást! :D

Ajánlott szám (a részhez):

16. rész - Városi kaland 2. : Kalória a köbön

Fizettünk, majd gyors léptekkel a legközelebbi McDonalds-ba mentünk, ahol Bill ás Charles már a 3. hamburgert nyomták magukba.
- Na hy! - intettem nekik.
- Sz'asztok! - köszöntek, bár Ch-é inkább "atok"-nak hangzott. 
Istenem, ez hol tanulta az etikettet? Valószínű a klotyon, de azért azt tudhatná, hogy nem... Hangsúlyozom: NEM beszélünk teli szájjal!
- Sziasztok! - vetették hátra hajukat csábosan a lányok... És Adam...
- Az illemkönyvedet lehúztad a wc-n, Ch? Teli szájjal nem beszélnek a normális emberek! - oktattam.
Bár kérdéses, hogy hatunk közül ki normális, mert hogy én nem, az is biztos!
- Köszi az illemórát, tanárnéni! - morogta, miután lenyelte a falatot.
- Elég legyen! Most nekem fog megfájdulni a fejem! A jó büdös életbe már! - szitkozódott Bella.
- Bocsi, szívem! - néztem bűnbánóan Annara.
- Üljetek már le! - szólalt meg Bill.
- Rendicsek! - azzal Adam le is tette formás farát Bill mellé.
- Míssz innen! - bökdöste meleg barátunk vállát Sam, miközben magas, vékony hangon zavargatta. Bella eközben leült Ch mellé, sajnos mellette nem maradt hely, ezért nekem Adam mellé kellett ülnöm, aki, megérzéseim szerint, az agyamra fog menni.
- Na jó! Cseréljünk helyet! - mosolygott Ady. Miközben változott az ülésrend, én Bellával sutyorogtam, hogy Ad tuti ki fog csinálni, ha mellé ülök.
- Gyere csak! - kapta el a karomat a srác és maga mellé rántott. Míg a fiú elfordult, addig végighúztam a kezemet a nyakam előtt, mutatva a lányoknak, milyen sor vár rá, ha a kastélyba értünk.
- Na én hozok valamit. Mit kértek? - kérdeztem.
- Nekem még jöhet egy BigMac! - vigyorgott Charley.
- Nekem is! - lóbálta a kezét a levegőben Bill.
- Neked max egy HappyMeal menüt hoz! - kuncogott Sam, mire Bill csikizni kezdte.
- Sam, neked mit hozzunk? - kérdezte Adam.
- Úúú! Adaaam! Most vele mész? - röhögött Ch. - Ebből sem lesz kaja! - erre mindenki röhögni kezdett.
- Szobára! - emelte magasba ökölbe szorított kezét Sam.
- Jaj! Ugyan már! Ch tudja, hogy érte dobog a szívem! - és egy puszit küldött a barnának. Ezen én kezdtem  nevetni, meg Adam.
- Nekem is jöhet egy BigMac. Bella? - kérdezte vörösünk.
- Nekem is ugyanaz! - mosolygott szöszike.
- Jó, akkor 4 BigMac - mondtam.
- 3 és egy HappyMeal! - javított ki Sam.
- Jó mindjárt jövünk! - mondtam. Elindultunk ketten a pulthoz. Nem voltak sokan, ami felettébb érdekes volt! Adam akár egy testőr, úgy jött mellettem.
- Kérjünk egy gyerek menüt, hogy beszarassuk Bill barátunkat! - vigyorgott.
- Jó, de a BigMac-et is megkapja! - bólintott. - Mióta ismeritek egymást Billel? - kérdeztem, mialatt a pultos a rendelésünket pakolta egy tálcára.
- Hát... Nem fogok neked hazudni... - felsóhajtott. - ... De legyen elég annyi, hogy olyan régóta, hogy el sem hinnéd...
- Értem! Bocs, hogy mindig ezt kérdezem, de olyan ellenszenves veled Bill, és még min...
- Nem kell magyarázkodnod! Elég idegesítő tud lenni és feltűnően piszkál. Amúgy Bill csak nagyon elővigyázatos és titeket is félt.
- Pedig tőled nem kéne!
- Így gondolod? - mosolygott rám. Olyan ártatlannak és sebezhetőnek tűnt.
- Igen! A te illatod csak nagyon erőteljes és sokáig emlékszik rá az ember. Nekem tegnap elalvás előtt is az orromban volt.
- Ó, szóval te is érzed az emberek illatát! - mondta Adam, miközben az arcán a megdöbbenés legapróbb jelét sem láttam.
- Találkoztál már másokkal is? - néztem rá, mire bólogatott.
- Mindegyikükben volt valami furcsa... Különcök voltak, de te nem tűnsz annak! - mért alaposan végig.
- Pedig az vagyok, ha nem is látszik! - sóhajtottam.
- Mert? Miből gondolod, hogy kilógsz a sorból? Családban van valami? - simogatta meg a hátamat.
- Tessék az 5 BigMac, a HappyMeal menü és a McChicken - mosolygott a helyes kiszolgáló fiú. Adynek felcsillant a szeme és megnyalta az ajkait. Oldalba böktem, hogy figyelmeztessem, állítsa le magát. Nehogy már előttem cicázzon egy hímmel! Megfogtam az egyik tálcát, majd lassan elindultam visszafelé, de még hallottam, ahogy Adam azt mondta a srácnak:
- Ne stíröld, szivi! Ő az enyém! - megfogta a tálcát, majd széles mosollyal az arcán utánam eredt.
- Mondtam, hogy ne flörtölj vele! És mi az, hogy a tiéd vagyok? - korholtam.
- ÓÓÓÓÓÓ! Mit hallunk mi? - vigyorgott Sam.
- Adamé vagy? - szállt be Bill.
- De jó! Legalább nem engem fog üldözni a szerelmével! - sóhajtott fel Charley.
- Pofa be, Bill! Nesze a menüd! - nyomtam a kezébe a bohócos dobozt.
- Ne má'! És Barbie-t kaptam hozzá! - vette elő a rózsaszín ruhás babát. Röhögni kezdtünk.
- Hm... Én megnéznélek ilyen szerkóban! - vigyorgott Adam.
- Bebaszna! - nyögte Bill.
- Bill nem buzi! Nem úgy, mint egyesek! - ölelte át a fiút Sam.
- Akkor nem is szeretsz? - hajtotta le a buksiját buzivirágunk.
- Jaj, dehogynem! Gyere ide! - tárta ki a karjait vörösünk és a fekete srác, akár egy boldog kisfiú, belevetette magát az ölelésbe.
- Bocsi, Bill! Nem tudtam, hogy hímnemű vagy! - viccelődtem vele. - Itt a BigMac, amit kértél! - tettem elé az eredeti rendelését.
- Kösz! Kikéri? - emelte magasba a bohócos dobozt.
- Én! - vette el Bella. Még a BigMacjét sem ette meg... - Tudod mekkora gyomrom van!
- Na jó, együnk, aztán menjünk! - mondta Adam, miközben Samet "fojtogatta". Nem vette észre, hogy rajtuk kívül mindenki evett.

Folyt. köv.