Angel From The Hell - 19. rész

Üdv Mindenkinek!

Visszatértem!

Künn a fákon újra szól a víg kakukkmadár,

napsugárban úszik minden száll az illatár.

Nyár van nyár, röpke lepke száll virágra

zümmög száz bogár.

Lombos ágon csókot vált az ifjú gerle pár

nyár van nyár van kakukk szól már a fák közt,

kakukk be szép a nyár.

Nyár van nyár van kakukk be szép a nyár.

Megint csak nem a kommentárokért és a gombnyomásért kapjátok a részt! Megint csak Adam Lambertnek köszönjétek!

Glamberteknek és Adam Lambertnek utólag is

Boldog Adam Lambert napot!

(május 8.)

Meg haveromnak is megígértem, hogy rakok rész és feltöltök valamit... :) És az ígéret kötelez! 

Nah meg persze azért, mert Adamnek 2 hete jött ki az új albuma és 3 napja az új klipje "Never Close Our Eyes" címmel: (Tessék Pisti!)

És a rész...

Jó olvasást és jó szórakozást!

Ajánlott szám a részhez:

19. rész - A mágia és a nővérek 2. - Idézés, 

avagy Amikor elszabadul a mágia

Egy perc múlva 8 óra.

Kiléptem a nappalinkba, a lányok már kint vártak. Az asztal körül ültek.

- Na, csakhogy megvagy! - vigyorgott rám Sam. Esküszöm, amikor ilyen gúnyos mosoly ült a szájára, mintha láttam volna a kígyót mozdulni. Igen, Sam homlokán mindig egy S alakú kígyó tekergett, mint ahogy a ruháján is. Neki is és Bellának is anya varrta, és a ruha mellrészén lévő jelet kivéve, teljesen egyforma volt a szerelésünk.

- Kezdhetjük? - mosolygott rám Anna. Ilyenkor mindig sugárzott, akár a hold, de lehet, hogy csak a jele miatt. Neki a sarló alakú hold díszelgett a ruháján és a homlokán is.

- Természetesen! - kellemes, puha illatok terjengtek a szobában. Az áldozati tányért már az asztalra helyezték, viszont a kehely még üres volt. A tőrömmel felbontottam a dobozt, majd 3/4-ig töltöttem a fém kelyhet.

- Ki mondja az imánkat? - kérdeztem. Az imánk nem a "Mi atyánk" vagy egyéb egyházi ének vagy ima volt. Mi sokkal elvontabbak voltunk az ilyen éjszakákon.

- Te vagy a Boszi! - mosolygott Bella.

- Meg eleve te vagy a legelvontabb hármunk közül! - bólogatott Samantha.

- És te gondolkodsz mindig túl nagyban! Activitynél is! Mutatok egy négyszöget és te azt mondod rá, hogy rubikkocka vagy toronyház... - helyeselt szöszink.

- Jó! Akkor kezdjük! - ilyenkor mindig átlényegültünk testvérekké. Sam a rangidős, az erő, én voltam a középső, a tudás, Bella pedig a legkisebb "tesó", az érzelmek és a nyugalom megtestesítője. Csendben ültünk egy pár pillanatig, hogy megállítsunk száguldó elménket és felkészüljük az erő megosztásra. A szertartásaink sajátosak voltak, de ezek a legerősebbek, mert az ember mindenét belerakta. A tudását, az akaraterejét, a kreativitását, földi javait és lényének egy kis részét is. Mi legalábbis ezeket mind beleöltük egy szertartásba. Már attól rettentő erős mágia szabadulhatott fel, ha csak kicsit foglalkoztunk vele, de mi sokat készültünk egy ilyenre. Néha heteket és még hozzájárult a telihold is, bár az azon a héten kedden volt, de még a vérünket is felajánltunk, amivel tényleg megmutattuk, hogy mindenünket képesek vagyunk feláldozni.

- Nővéreim, a mai estét felajánlom a múltnak, hogy mindig emlékezzünk rá, hogy honnan is jöttünk! A múltat nem lehet csak egyszer átélni! Újra és újra vissza kell hozzá térnünk, hogy jelenbeli és jövőbeli kérdéseinkre választ kapjunk. Azonban nem szabad egy eseménynél megragadnunk és megbánnunk azt! Ugyanis akkori tudásunk szerint döntöttünk! - kezdtem a szertartást. Sam bekapcsolta a magnónkat és elindult az Evanescence "Forever Gone Forever You" című száma. - Kérjük az elemek segítségét, hogy a lehető legtisztábban emlékezhessünk a múltra! - ledobtuk a köpenyeinket. - Levegő! Először téged szólítunk! Veled kezdtük az életet és utolsó leheletünkkel végezzük be azt. Segíts hát most nekünk! Fújd le a fátylat a múlt titkairól! - közösen meggyújtottuk a sárga gyertyát. Addig még egy megidézésnél sem történt semmi furcsa, de akkor a levegő úgy örvénylett körülöttünk, mint egy minitornádó.

- Folytassuk! - szóltam rá a többiekre.

- Rendben! - magabiztosan bólintottak.

- Tűz! Te lobbansz, ha az ember az utolsó reményéért küzd, vagy szerelembe esik. Mutasd meg az igazi érzéseinket, amiket akkor éreztünk! - hirtelen elöntött a forróság és magától meggyulladt a piros gyertya. Bellán látszott, hogy eluralkodott rajta a félelem.

- Víz! - kezdtem egyedül. - Ne adjátok fel! Most léptünk át határt! - bólintottak.

- Víz! - kezdtük most már egyszerre. - Az életet jelented. Nélküled nem bírjuk ki 1 napig sem. Megtisztítod a testet és a lelket. Segíts nekünk! Mosd le a mocskot a lelkünkről és mosd el a félelmünket! - friss nyári zápor illata terjengett a szobában, amitől a lányok kicsit megnyugodtak.

- Föld! Most téged hívunk. Te táplálsz minket egy életen át, majd testünk benned süpped el. Vezess vissza minket a régi tájakra, ahol sok kalandban volt részünk! - bele szagoltam a levegőbe.

- Pfúj! Ez "szenteltvíz" szag! Tudjátok, amit a mi papunk csinált! Poshadt és büdös! Pfúj! - fogtam be az orromat.

Komolyan poshadt vízből csinálta a volt iskolánk igazgatója! Egyszer még mise előtt megszagoltam! Blő! Voltam már más templomban is és érdekes módon ott olyan ... hm... Nagyon kellemes illata volt és nem szaglott, bűzlött.

De nem csak a poshadt szenteltvíz illata lengett minket körbe, hanem a kis városkánk parkjának a tavaszi illata, mikor minden bimbózik.

Az ott töltött remek pillanatok...

- Az szar! de jó, hogy nem oda járunk! - sóhajtott Sam.

- Héj! A szellemmel mi lesz? - kérdezte Bella.

- Szellem! Te vagy az, aki tudja, hova tartunk. Segíts megtalálni a magunk útját! - egy nagyot dobbant a szívem.

- Készen vagytok? - kérdezte Sam. Bólintottunk. Sam felhasította az egyik tenyerét, majd kifolyó vérét a szőlőlébe csöpögtette. Átvettem tőle az Athamét és ugyanúgy tettem, mint Sam, majd minket Bella követett. Szokás szerint kicsit megráztuk a kupát, hogy a lé összekeveredjen a vérünkkel, majd mind kortyoltunk belőle egy kicsit. Ám miután lenyeltem, minden elsötétedett.

Folyt. köv.

Köszi a figyelmet!

No mi a véleményetek erről a részről? Szerintetek, hogy mi történt a szertartáson? Miért ájult el Rory?

A következő részekben kiderül...

Mára ennyi!

Sziasztok!