Üdv újra!
Tudom, megint eltűntem, de nem úgy vettem észre, hogy bárki is olvasná ezt a jelentéktelen kis oldalt... Egyszerűen nem tudom, miért rakok ide részeket, hogyha senki sem olvassa...
Egy gombot csak nem nehéz megnyomni... Azért raktam oda, mert persze az ember van hogy nem tud mit írni a részhez, vagy nincs ideje írni, megértem, de ezért van az a gomb. Annyit azért csak nem nehéz eldönteni, tetszett-e vagy sem és az egy kattintás, nem kell sem e-mail cím, sem név, semmi csak egy kattintás és már azért is hálás lennék és talán minden héten raknék részt.
És ott a chat is. Azért raktam ki, hátha megered ott a nyelvetek... De nem jött össze.
Síri csend honol ezen az oldalon és lehet, hogy abba is hagyom és ez az utolsó bejegyzésem...
És sajnos a gépem is rosszalkodik utóbbi időben, de talán, majd még benézek ide is...
Addig is jó olvasást és jó szórakozást! Szép nyarat!
22. rész - A mágia és a nővérek 5. - Igaz barátság
Ezt a részt a két számomra legkedvesebb földi jelenségnek ajánlom, a legjobb barátnőimnek, már-már testvéreimnek,
Annek és Diának
Mert mi a világ végezetéig és még annál is tovább,
örökkön-örökké
legjobb barátok és lelki társak maradunk!
Jó, bevallom, ő is nagy hatással van a fantáziámra, pláne, hogy csak egy fehér boxert és egy fehér ujjatlan pólót visel.
- A mázlista köcsög! Bezzeg ő feküdhet velük egy ágyban! - morogta Charley.
- Nyugi, Ch! Te vigyázol Bellára és az ágyára! - vigyorogtam.
- Én benne vagyok! - bólogatott elégedetten.
- Én kire felügyelek? - kérdezte Bill.
- Én megfelelek? - Sam csábosan felhúzta a szemöldökét. Bill nyelt egyet.
- Kételkedem abban, hogy védelemre szorulnál, de legyen! - mosolygott a lányra.
- ÚÚÚ! - néztünk össze Bellával, majd nevetésben törtünk ki.
- Akkor én pedig neked maradtam! - simogatta meg a karomat a fekete.
- Oké! Legalább nem kell attól tartanom, hogy kísértésbe esel! - mormogtam csak magamnak.
- Rorcy! - kiáltottak fel a lányok, mert ők hallották.
- Csak elgondolkodtam! - sipítoztam.
- Nem tudom, ti hogy vagytok, de én fáradt vagyok! Bill, akkor jössz? - nézett az ágy végén ülő fiúra.
- Akkor én is megyek! - ásított egyet Bella.
- Jó éjt! - öleltem meg őket, majd átmasíroztak a szobájukba. Kettesben maradtunk Adammel és azzal a gondolattal, hogy milyen szerető lehet.
- Bezárom az ajtót! - kikelt a meleg takaró alól, elfordította a kulcsot a zárban, majd bújt is vissza mellém.
- Köszi! - sóhajtottam. - Azt is, hogy vigyázol rám!
- Azt nem hagyhatom, hogy holnapra a Nyugatisok kicsináljanak! Kár lenne! Elveszítene a világ egy életvidám és -erős hölgyikét, aki még jófej is! Mit álmodtál, amikor elájultál? - váltott gyorsan témát.
Nocsak! Van rajtam kívül még olyan ember, aki ilyen gyorsan képes témát váltani?!
- 4 görög istennővel beszélgettem, majd meztelenül lubickoltunk egy kristálytiszta tavacskában egy holddal megvilágított tisztáson. Olyan mesébe illő volt és túl idilli mindaddig, míg... - ekkor elhallgattam.
- ... Míg? Mi történt? Nyugodtan elmondhatod, én nem mondom el senkinek! - tette a szívére a kezét.
- Nem ezzel van a gond! Tőlem annak mondod el, akinek akarod! - sóhajtottam fel.
- Akkor? Valami nem kellemes történt veled? - nézett ezüstösen csillogó szemeivel az enyémekbe.
- Te jöttél ki a rengetegből! Óriási sötét árnyékot húztál magad után, ami úgy borult a tisztásra, mint egy rosszindulatú felhő - fordítottam el a tekintetemet.
- Félsz tőlem? - húzódott közelebb.
- Nem! Neked is olyan jó illatod van, mint a lányoknak és a családomnak.
- És az jót jelent?
- Szerintem igen! Neked vannak testvéreid?
- Árva vagyok, de voltak tesóim. 5-en voltunk, vagyis 4-en, mikor megszöktem. A szüleim rá 2 évre haltak meg.
- Részvétem! Fiú vagy lány tesóid voltak?
- 3 fiú, én voltam a 4. és anyu várandós volt a kishúgunkkal. Arról értesültem, hogy megszületett és egészséges. És neked? Van testvéred?
- Igen, 2. Az öcsém Allen és a húgom Stella.
- Kreatív szüleitek vannak! - mosolygott.
- Mert?
- Stella és Aurora Shine. Csillagfény és Hajnalfény...
- A húgom a féltesóm.
- Ó! Mindegy! Biztos ő is olyan ragyogó egyéniség, mint a nővére! - vigyorgott.
- Én egyéniség? - kaptam fel a fejem.
- Igen! Mindhárman azok vagytok és nekem úgy tűnik, mintha kicsit megközelíthetetlenek lennétek. Ti még nem veszekedtetek. Igazam van? - csak bólintottam a kérdésére.
Ez az alak a vesémbe lát! K*rva jó! Csak azt ne érezze, hogy mennyire jól érzem magam a közelében!
- 3 éve vagyunk a legjobb barátok. Azelőtt is jóban voltunk, vagyis barátok voltunk, de egy alkalmával lett megpecsételve a gondolat. Azóta sok dolgon mentünk keresztül. Sam azt mondta, hogy ha mi nem lennénk, már rég öngyilkosságra adta volna a fejét. Istenem, olyan szörnyű bele gondolni, hogy ők nincsenek ... Ők bátorítanak, vigasztalnak és óvnak - kicsordult a könnyem. Kirontottam a nappaliba, mikor nyitottam az ajtót, három zsanért hallottam sikoltani. A lányokat pillantottam meg a másik két ajtóban.
- Azta kurva! - kiáltottak fel a lányok.
- A jelünk! - sóhajtottam. A kezünkre rajzoltunk egy szimbólumot, amit együtt választottunk és megesküdtünk, hogy örökké barátok maradunk és segítjük egymást jóban, rosszban. - A tinta lekopott, de az értelme a szívünkbe égett!
- Az eskünk! - folytatta Bella. - A szavak elszálltak, de jelentésük az agyunkba vésődött!
- Egy eszme, amit semmi sem zúzhat szét! - fejezte be Sam. A szavak köztünk cikáztak, pedig már percek teltek el szótlanul. A varázslataink erősebbek, mint másoké, mert a mi erőnk a barátság, ami a leghatalmasabb mágia a földön.
Remélem tetszett a zárórész. Hogy innen hova tovább az csak rajtatok múlik.
Sziasztok!
Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése