Üdvözlet mindenkinek!
Nah szóval megint hoztam egy részt, amit azért kaptok, mert 2012. augusztus 6-án 18:50-kor összejött a 900 látogató! Jippiii! :D
Nagyon szépen köszönöm, hogy ennyien látogatjátok az oldalamat! :D
Na és ezt a részt kedves olvasóimnak és a cuki DM-es biztonsági őrnek ajánlom!
Nah puszi mindenkinek! Jó szórakozást! :D
U.I.: Egy - két kommentet nagyon szívesen látnék a rész után ... ;)
24. rész - Évnyitó 1. - Sok fekete palást = Unalom
Persze pénteken úgy loholt utánam Adam, mint egy lelkes kiskutya, csak azért, mert legyantáztam a mellkasát. Olyanokat sikoltott, amilyeneket én szégyelltem volna. Estére viszont sikerült megszabadulnom tőle...
Aznap viszont Augusztus 31-e volt, ami azt jelentette, hogy vége a nyárnak. De ahogy mondani szokás, "Egyszer minden jónak vége szakad!". Délután 4 óra volt. Pontosabban múlt pár perccel.
Érdekes egyenruhánk volt. Olyan mintha most szedték volna ki egy horror filmből. Csuklyás, trapézujjú és földig érő ruha volt.
- Ó! Fuck! Meg fogok sülni! - morogtam.
Semmi kedvem fehér blúzt és fekete szoknyát alávenni! Minek? De kár, hogy muszáj! Ne mááá'!
- Rory! Igyekezz már! Negyed óra múlva eligazítás! - dörömbölt Sam.
- Magaddal foglalkozz, aranyom! - kiáltottam ki.
- Tudd meg, én mindjárt megvagyok! - kiabált vissza.
Feltűztem a hajamat, felkaptam a magassarkúmat és az egészre ráhúztam a "zubbonyt". Nem tudtam, hogy hívják azt a szertartásos rucit, de volt egy olyan érzésem, hogy hamarosan megtudom.
- Készen vagyok! - rontottam ki a lakásba.
- De jó! Legalább nem kell egyedül várnom Annabellát! - mosolygott rám Ch a kanapéról.
- Még öltözik? Ann! Mi nem megy? - kopogtam be hozzá.
- Ann? - kukkantott ki - Ez tetszik!
- Tudod, hogy nem szeretem a Beblőt! Ki kellett találnom egy becenevet, ami nem emlékeztet a ...
- A Bellára! - vigyorgott rám szélesen.
- Charley! Nektek csak fehér ing, sötét gatya és nyakkendő kell? - néztem végig a fiún.
- Ez szemétség! - nézett rám szúrósan a kis szöszi.
Jaj, ne má'! Nekem nem jön be a mimoja!
- Nem tetszik! Ne aggódj! - súgtam a lánynak.
- Na, mi van itt? - toppant be a jómadarunk. Ugyanolyan palástja, köpenye vagy Isten tudja micsodája volt, mint nekünk. Visítottam és sírni kezdtem a röhögéstől.
- Neeeeee! Beszarás, hogy hogy' nézel ki! Brutális! - fetrengtem a nevetéstől.
- Minden fiúnak ebben kell lennie! - sipította Adam. Hatás szünet, azaz nagy kuss után Annel együtt kezdtünk nevetni.
- Mi ez a nagy ricsaj? - csattogott ki a szobájából Sam. - Ne mááár! Jól nézel ki Ady! - tette a szája elé a kezét, hogy kicsit visszafogja a nevetését.
- Ha-ha-ha! - morogta sértődötten.
- Muhaha! - szólalt meg Bella, mire még jobban röhögni kezdtünk.
- Ne! Ne! Már fáj a hasam! - nyöszörögtem.
Bill is leugrált a lépcsőn a fekete egyenben. Ezt már nem lehetett kibírni állva. A padlón feküdtem és fuldokoltam a sok hahotázástól.
- Keleti Torony! Indulás a ... - toppant be Charlotte és Keith. Rajtuk is az a vacak volt.
- Ezekbe meg mi ütött? - nézett döbbenten a nő.
- Beszívtak! - válaszolt a költői kérdésre Adam.
- Hogy micsodaaa? - sikoltott fel a vörösesbarna hölgy.
- Adam! Mit adtál nekik? - vigyorgott gúnyosan Adamre Bill.
- Charlotte, semmi baj! Lányok! Higgadjatok már le! - szólt ránk Keith.
- Sam, Bella, Rory! Minden oké? - guggolt le mellém a fekete fiú.
- Ah-ahha! Csa-csak ve-vedd le ezt a ma-maskarát! - fuldoklottam.
- Nem kéne elkésni! - verte az ütemet a lábával Bill.
- Őhm... Ez az egyenruha! Nem vehetik le! - figyelmeztetett Keith.
- Vegyél pár mély lélegzetet!
- Oké! - lassan megnyugodtunk és elindultunk a Bálterembe, ahol az ünnepséget tartották. Az utat végig kuncogtam a sok ruhás fiú miatt. Ez rosszabb, mint a skót szoknya.
- Rory, kérlek! Ne kuncogj minden 5 percben egy fiún! - nézett rám fájdalmasan Adam.
- Bocsi! Meg kell szoknom a látványt! - haraptam az ajkaimba.
- Lécci, mire beérünk a bálterembe, higgadj le! - kérlelt tovább. Bólintottam. Évfolyam szerint sorba raktak minket, vagyis Keith és Charlotte, akik között tuti több volt, mint barátság, így hívtak minket egymás mögé. Az üvegezett ajtó mögött már nagy volt a nyüzsi. A tanárok próbáltak 1-2 gyereket rendre utasítani, nem sok sikerrel. 2 kísérő tanárunk eközben megmutatta, hova kellett ülnünk. Antoniát pillantottam meg előttünk, a pódium mellett. Mikor felém fordult széles mosollyal köszöntött, amit viszonoztam. Míg vártunk, őt figyeltem, hogy milyen precízen és tökéletesen szervezett mindent, milyen könnyedén kezelt egy-egy problémát és mennyi ötlete volt.
Olyan kedves, kreatív és bátor!
Voltak emberek, akik nem kedvelték, de szerintem csak irigyek voltak. Ilyen volt például Gwendoline, akivel valóságos illatpárbajba kerültek.
Te jó ég! El fogok ájulni a szagtól, pedig nem is vagyok terhes! Kitől lehetnék?
Folyt. köv.
Nah, mit gondoltok, mi lesz az évnyitón? Lesz valami különleges esemény? Esetleg Rory megpukkad a röhögéstől, mire elkezdődik az ünnepség? Vajon Gwendoline és Antonia egymás torkának esnek? Ha igen, vajon mennyire lesz durva a dolog?
Minden kiderül a folytatásban!
Mára ennyi! Hétvégén új rész!
Sziasztok!
U.I.: Nyugodtan írjátok le a véleményeteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése