Sziasztok!
Ezt a részt azért kapjátok, mert 2012. 12. 28-án 19:42-kor összejött az 1400 látogató.
Hála Ann barátnémnek... Ezúton is köszönöm neked drága húsom! Adtál egy kis munkát nekem az estére! De tudod, hogy imádlak! :D
És mivel késve hoztam a részt, kaptok képeket a szereplőkről is. Remélem örültök!
És tessék szíves drukkolni nekem az elkövetkező két hétben, mert rengeteg dolgozatot fogok írni a hiányzásaim miatt!
Köszönöm!
Jó olvasást!
29. rész - Izgalmas töri óra
Idővel tényleg mindenre fény derül...
Már szeptember közepe lehetett, mikor kezdtem megszokni a lyukasóráimat és az összes olyan tantárgyat, amiknek a neveit mintha a Harry Potter könyvekből lopták volna, de híven tükrözte az órák témáit is, és amiket a tudatlan, halandó emberi lény betegesnek gondolt volna. Mint például a Főzettan, Párbaj órák. Nem volt nehéz a tananyag és még érdekesek is voltak a különböző, eddig még nem látott növények és a belőlük készített főzetek és kenőcsök.
Egyelőre mindannyian kitűnök voltunk. Még Sam is, csak sajnos voltak külön óráink. A legtöbb órán mind együtt voltunk, de voltak azért olyanok is, amire csak én jártam a kis "bandánkból" és rendszerint ilyenkor egyedül ültem az első padsorban.
Ezalatt a fél hónap alatt egész jól összemelegedtem Billel, akiről kiderült, hogy egy hatalmas ökör. Kivéve, mikor Adam is velünk volt. Akkor visszahúzódva árgus szemekkel figyelte a srácot, miként és főképpen hogy mit mond. Látszott, hogy nem díjazta, hogy mi szívesen vagyunk vele.
Sam hasonlóan volt Adammel, de Sammyt nem védte annyira Bloodorange, mint engem. Ennek okát, még mindig nem sikerült megfejtenem, de nagyon zavart, mikor töri vagy irodalom órán a hátamon éreztem perzselő tekintetét. Nem tudtam, miért olyan nagy baj, hogy Adam mellett ülök. De nem csak Bill, Adam vagy az órák voltak a furcsa dolgok ebben a suliban... A tanárok is ebbe a kategóriába tartoztak, meg egy-két diák is. Például a legszexibb végzős, Ronald Giant, is elég különc volt. A végzős csajok csak úgy beszéltek róla, mint az eddigi legdögösebb és legerősebb alfahím. Nem értettem, miért, hiszen az alfahím kifejezést általában farkasokra mondták, vagy olyan srácra, aki a focicsapat kapitánya és megvolt már neki az iskola szebbik fele. És úgy tudtam, Ronaldnak barátnője van, akit szeret, azaz a megcsalás és a Casanova elmélet nemigen állta meg a helyét.
Esetleg, ha vérfarkas... - De mire végiggondoltam a dolgot, el is vetettem a hirtelen jött ötletet. Az indok az volt, hogy csak "mese habbal".
Azon a napon már túl voltunk egy gyógynövény órán és egy lovagláson. Persze Phänomievel mindenkit lehagytunk aznap. Bill és a kancája, Lara, voltak az egyetlenek, akikkel versenyezni lehetett, szóval kicsit szomorú voltam. A 3. óránk irodalom volt. Shakespearet vettük és a Szentivánéji álmot elemeztük. Ezek után jött a dráma óra, amin egy újabb Shakespeare mű, a Rómeó és Júlia, volt terítéken. Bill és Adam küzdött Rómeó szerepéért, mert kettőjüknek gyönyörű hangja volt. Júlia szerepét Sam kapta, a dadáét Ann, amin meg sem lepődtem. Ann imádott komédiázni. Aztán jött a párbaj óra, amikor Ann volt az ellenfelem. Persze nem bírtunk egymással, de jól kifárasztottuk egymást. Sam Charleyval viaskodott és valahányszor odanéztünk, Ch-nk a földön feküdt. A legnagyobb küzdelmet pedig Bill és Adam játszotta. Vérre menő harc vette kezdetét már az első pillanatban. Eszméletlenül gyorsak voltak. Suhintások, védések, szúrások ezrei követték egymást, míg nem egy támadás bőrt nem ért. A sebből kifröccsent a vér és eláztatta a fiúk ruháit, a földet és a pengéket. Ádáz küzdelem folyt a pályán, míg a fiúk veszélyes sebet nem ejtettek a másikon. Ekkor Craig, a párbaj felügyelő, Archibald, az íjászat oktató, Richard, a fegyveres céllövészet oktató, és Will, a vívás mestere, közbe avatkoztak. Miután ellátták a fiúk sérüléseit, mehettünk is törire.
A tanárunk Clarence Blockbell. Néha majd elaludtam az óráin, de az már röhejes volt, hogy minden szót legalább 3-szor vagy annál is többször megismételt, főleg ha diktált és legtöbbször az utolsó szót.
- Ma, közkívánatra Antonia, az igazgatónőnk... igazgatónőnk... igazgatónőnk...
Neee! Már megint kezdi! Beakadt a lemez!
- Igazgatónőnk beszámolót tart a fajok... fajok... fajok... fajok... fajok... fajok létrejöttéről, kialakulásáról... kialakulásáról... kialakulásáról... és fejlődéséről. Fogadjátok sok-sok szeretettel... szeretettel... szeretettel... szere... - Clarence prof. már megint beakadt, én meg ettől kiakadtam.
- Lecsapom! - súgtam Adamnek.
- Köszönöm Clarence! - állította le Antonia. - Nos ahogy azt már hallottátok a fajokat fogom ismertetni. Fel is írnám a táblára, hogy nehogy azt higgyétek, hogy rosszul hallotok. Na, szerintem kezdjük is! - a tábla felé fordult és felírta az első szót, amit ha nem vagyok ott, nem hittem volna el, hogy egy tanár írta fel a táblára. - Csoportokba szedve írom fel őket. Az iskolánkban is így kezelünk minden diákot, így alakul ki az órarend. Vannak bizonyos diákok, akiknek egy másik csoporttal is vannak órái, mivel számukra lényeges tárgy. Nos kezdjük a halandók csoportjával. Az első csoport a boszorkányos és varázslók vagy mágusok csoportja. A halhatatlanok csoportja, a 2. csoport, ne tévesszen meg a nevük, a 3. csoport tagjai is halhatatlanok. Nos tehát, ide tartoznak az alakváltók, angyalok, vámpírok és vérfarkasok - írta fel a táblára.
- Hogy micsoda? - bukott ki belőlem döbbenetemben.
- Jól látjátok. Tudjuk, kik hittek az egyes fajok létezésében és ezáltal azt is meg tudjuk mondani, melyikőtökből lesz erős lény. De a választásotokon múlik, melyik útra léptek és ez dönt majd, hogy hatalmas hős vagy mindent elsöprő sötét lény válik belőletek. Ugye Celest?! - emelte fel a hangját a nő.
- Hogy mi van? - kapta fel a fejét a barna ribanc, akivel már találkoztunk egyszer. Celest úgy gondolta alszik egyet az unalmas töri órán, de ezt az igazgatónő nem tűrte el.
- Kopjon már le rólunk! - morogta egy barna hajú fiú a lány mögül. A szemei kátrány színűek voltak. Rossz volt ránézni. Úgy nézett ki, mint egy csontváz.
- Vigyázz a szádra, Lester! A húgodat meg nem kell védened! Van neki is olyan nagy szája, mint neked! - szólt erélyesen a fiúra. - Na de folytassuk a madáremberekkel. A 3. csoportba tartoznak a főnixek, keselyűk és kolibrik. Ebből a 3 csoportból sokan képesek valamiféle átalakulásra...
Hihetetlen, hogy ennyi lény él a földünkön és az emberek többsége még csak nem is sejti... Fenomenális!
- És Antonia, a szülőktől eredendően válunk azzá, amik vagyunk? - kérdeztem.
- Nem minden esetben. Édesanyádban van némi vér, de a többi ősödben nincs. Te alakítottad ki a boszorkányságot a családodban. Anyádnak még nem volt olyan erős a vére és a hite. Szóval a sorstól is függ kiből válik boszorkány vagy éppen főnix vagy akármi más. 2 vámpírnak is lehet gyermeke. Abból a gyermekből sem minden esetben lesz vámpír. Mondhatnánk úgy is, hogy a gyerek választja.
- Harapással is tudnak szaporodni? - teszi fel a kérdést Bill.
- Igen, tudnak! De ennek ellenére nem sokan vannak. A legtöbbjükkel "kölyök" korukban végeznek, mert az átváltoztató vámpír lelép, vagy túl gyenge a fiatal vérszívó és nem tud vagy nem akar vadászni.
- Hogy dögölne meg az összes rohadt vérszopó g**i! - kiáltotta egy fiú a hátsó sorból.
- Miért kell így beszélni olyan emberekről, akiket nem is ismersz?! - fordultam hátra. 3 dologtól tudtam magam nagyon felhúzni, ezek a rasszizmus, ha a barátaimat és a családomat piszkálták, és ha parancsolgatni vagy korlátozni akartak. Öcsém, Allen, ilyenkor Jeanne d'Arcnak hívott, mert nagyon harciassá váltam és simán nekiugrottam volna bárki torkának.
- Ezek nem emberek! - morogta.
- Nem, ők a természetfelettit képviselik. Ők az emberek felett állnak. De, ha már itt tartunk ejtsünk néhány szót a kapcsolatokról. Ha halandó lesz a társatok azt álmotokban megtudjátok. De októberben párválasztási bál van. Ilyenkor az iskola férfi növendékei - itt minden lány felnevetett, a fiúk pedig felmordulással válaszoltak a lányok reakciójára. - Tehát a fiúk felkérik a lányokat egy táncra és kiválasztják, ki a hozzájuk való. Mindenki arcán maszk van, szóval a szívetekre kell majd hallgatnotok, de ezeket majd a bál előtt elmondjuk - Antonia végignézett a diákseregen.
- Tanárnő, ha mindenki álarcban lesz, végül hogyan jövünk rá, hogy ki a társunk? - kérdezte egy lány.
- A bál végén mindenki leveszi a maszkját. De előre kérek mindenkit, ne rendezzetek drámát, ha nem az a fiú áll előttetek, akit akartatok! Volt már olyan, hogy két lány hajba kapott egy fiún... És nem szeretném, ha ez még egyszer megtörténne. És lányok, legyen bennetek annyi tartás, hogy nem ti rohangáltok a fiúk után. Ki hallott már olyat, hogy egy nő megkéri egy férfi kezét?! Abszurd!
- Antonia, azok, akik a saját nemükhöz vonzódnak, mit csinálnak? - kérdezte Adam.
- Ők általában nem találnak párt, de érdemes elmenni, mert megesett párszor, hogy ilyen növendékeknek az ellenkező nemből lett társa. De ha nem sikerül, akkor álmodban mutatkozik meg az a személy, aki a társad lesz.
- És honnan tudjuk, ha ő az igazi? - kérdezte egy fiú.
- Érezni fogod! Ne féljetek! Ha nem halt meg, akit nektek szántak, meg fogjátok találni! - mosolygott.
- Antonia, magának van társa? - kérdeztem.
- Valaha volt... - sóhajtott. - Meghalt... Megölték...
- És milyen lény volt? - kérdezte a rasszista csávó.
- Vámpír.
- Úgy kellett neki! - vigyorgott kajánul.
- Vigyázz a szádra Denice! - kiáltott rá a töritanár, Clarence.
- Desmond! A nevem Desmond! Utálom a régi nevemet és a családomat is! - morogta ingerülten.
- Az egyéni szocprobléma! - szólt hátra Sam. - Most már kuss legyen ott hátul vagy odacsapok!
- Fogd be, szuka! - szólt vissza a srác.
- O-ó! Ezt nem kellett volna! - szólaltam meg.
- A srácból darált hús lesz szünetre! Vagy pillanatokon belül! - mondta Ady. Sam szép szemei összeszűkültek, fellángoltak, majd tüzes szikrákat kezdtek szorni. A haja mintha lángban borult volna úgy vöröslött helyes kis pofikája mellett.
- Mit mondtál te anyaszomorító g**i?! Nekem te ne ugass, mert a nyelveddel fogom kifényesíteni a cipőmet!
- Nah, persze! - nevetett fel - Te csak egy gyenge lány vagy, akit a szülei kicsit hosszú pórázon tartottak. Csodálom, hogy még nem bőgted el magad...
- Megöllek, te nagyszájú taknyos! - kiáltotta Sam és már éppen a fiúnak készült ugrani, mikor Bill megfogta.
- Ugyan! Hagyd! Nem ér annyit ez a srác, hogy egy esetleges monokli elcsúfítsa azt a gyönyörű arcocskádat! - simogatta a lány arcát.
- Holnap a csarnokban 4-kor! Ne késs, mert még felröppen egy pletyka, miszerint megfutamodtál! - vigyorgott a fiúra vörösünk.
- Nem félek senkitől, pláne nem egy... - végigmérte Samet - ... egy lányocskától, akinek tojáshéj fityeg a popóján! - húzta vigyorra a száját, de Sam szinte azonnal letörölte azt onnan egy jól irányzott pofonnal.
- Velem te ne szórakozz! - lökte oda a fiúnak, majd leült a helyére. Furcsának találtam, hogy Antonia és Clarence nem szóltak közbe... Vajon miért? Ám mielőtt megkérdezhettem volna, kicsöngettek és kiözönlött a diáknép és a két tanár is.
Vajon mi lesz a párbajon? Milyen egy ilyen párbaj? Mivel vívják?
És mi is ez a bál? Talál mindenki magának párt?
Minden kiderül a folytatásban!
(Ha összejön az 1500 látogató vagy 5 tetszik / nem tetszik vagy 5 chatkomment vagy 5 komment)
Ennyit mára!
Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése