Angel From The Hell - 28. rész

Ho-ho-hó!

Remélem mindenki jó volt a múlt évben! :D

The best Christmas song ever:

(Ezt a videót csak neked anyu, mert a kedvenc bandád és mert jön a karácsony)

Azért kapjátok ezt a részt, mert 2012. december 5-én összejött az 1300 látogató! És ez legyen az én Mikulás ajándékom is a számotokra... El ne felejtsétek kirakni az ablakba a csizmáitokat! ^-^

Köszönöm a bizalmatokat, hogy jártok ide!

Mikulásra nem kaphatnék egy-két kommentet? Vagy akár unom és tetszett gombnak is örülök!

Tényleg, köszönöm a kedves látogatónak a tetszik gombot az előző bejegyzésnél! :D

Mindenkinek kellemes készülődést és ajándékcsomagolást kívánok!

Nah nem húzom az időt! 

Jó olvasást! :D

28. rész - Zűrös helyzet

Pillanatok alatt elaludtam tegnap este, de ki a franc ébresztget hajnalban, amikor...
- Bassza meg! Suli van! - kipattantak a szemeim és hirtelen felültem.
- Neked is szép jó reggelt! - mosolygott a képembe Adam.
- Jézusom! Ennyire illuminált állapotba kerültem? - néztem végig a fiún, akin csak egy szál feszülős fehér boxer virított. - Te aztán jó fehér vagy!
- Tudom, mindig ilyen sápadt színem van, de nem tudok mit csinálni! Ja, nem történt az éjjel semmi, csak nem szeretek farmerban aludni! - hátat fordított.
- Értem - kibújtam a takaró alól. Egy melltartó és egy bugyi volt csak rajtam. - Biztos vagy benne, hogy semmi sem történt?!
- Igen! Ne aggódj már! Inkább öltözz, mert elkésünk!
- Mennyi az idő?
- 7! Csipkedd magad! Vagy így akarsz órára jönni? - kérdezte kaján vigyorral az arcán.
- Ezért még kapsz! - vágtam a fejéhez a párnámat.
- Ezt érdemlem, mikor éjjel vigyáztam rád?! - nyivákolta.
- Megsértetted az intim szférámat! - morogtam.
- Jó, akkor én mentem! - ment ki a szobámból már felöltözve.
Gyorsan magamra kaptam egy farmert, egy fehér inget és egy sportcipőt. Könyveim még nem voltak, de aznap törivel kezdtünk, ami azt jelentette, hogy biztos nem sokára megkapjuk őket. Felkaptam a tolltartómat és az órarendemet, majd elindultam az ebédlő felé.

A skacok már a szokásos asztalnál ültek. A megszokott reggelimet akkor tojásrántottára váltottam és persze az elmaradhatatlan kávém is a tálcámra került.
- Jó reggelt! - köszöntem a falatozó barátaimnak.
- Szia! - köszöntek vissza.
- Jaj már! Mindenki ennyire fáradt? - kérdésemre csak bólogattak.
- Én is fáradt vagyok! - nyújtózkodott mellettem Adam.
- Haha! Szakállas trükk! Nah viszed innen a mancsod! - löktem el a kezét.
- Mi az? Ne mondd, hogy nem tetszem! És mellékesen, tényleg fáradt vagyok! - sipákolta a fiú.
- Ó! Csak nem azért, mert vigyáztál rám?!
- Is, de első óra töri, amin én aludni fogok, ha szar tanárt kapunk! - ásított egyet.
- Mi van? - bukott ki Billből.
- Mi van, Bill? Megvilágosodtál? - gúnyolódott csukott szemekkel Charley.
- He-he-he! Kurva vicces! - morogta. - Mi az, hogy nálad volt az este?! - fúrta bele a tekintetét az enyémbe Bill.
- Vele aludtam! - válaszolta Adam.
- Mi van? Azt mondtad... - kezdtem felháborodottan.
- Hogy mi? - kelt ki magából Bloodorange.
- O-ó! - nyögtem.
- Szerintem én lépek! Ez nem rám tartozik! - állt fel Ch.
- Leülsz! - fordult a két kakas tök egyszerre a barna felé mérgesen, szikrákat lövelő szemekkel.
- Jól van! Nem kell leharapni a fejem! - motyogta a barna, miközben visszacsúszott a székébe.
- Ne rajtunk éljétek ki a mérgeteket! Arra ott van a boxzsák! - morogta halántékát dörzsölgetve Annabella.
- De jó! Legalább nem vagyok egyedül! - sóhajtottam gondterhelten.
- Miben? - nézett értetlenül Sam.
- Hogy migrén tör rám, ha ezek ketten veszekszenek! - böktem a két fiúra.
- Igen, nem vagy egyedül! - nyögte fájdalmasan Ann.
- Rory, legközelebb küldd el! Vigyázzon csak magára, mert egyszer úgyis utoléri a végzete! - az utolsó szónál mélyen Adam szemeibe nézett.
- Egyszer mindenkit! - sarkon fordult és elment biszex barátunk.
- Ezt most muszáj volt?! - kérdezte Sam.
- Igen, mert nem az, akinek látszik! - nézett az egyre távolodó fiú után a másik kakas.
- Legalább ő felvállalja, hogy meleg! - keltem a védelmére.
- Biszex! - mondták a lányok.
- Jól van! Biszex! Én utána megyek, és te itt maradsz a seggeden! Ma már éppen elég galibát okoztál! - lehúztam a kávémat és a megsértettkénk felé futottam.
Legalábbis ebbe az irányba fordult. És igen! 
Ott ült egy kőpárkányon az előtér fölött.
- Miért jöttél? - kérdezte rám sem nézve.
- Mert ... Hjaj! - sóhajtottam egy nagyot - Nem akarom ezt! Egy csapat vagyunk az Istenért!
- Igen, amibe...
- Te is beletartozol! - vágtam a szavába.
- Dehogy tartozom! Nem tartozok én sehova! - hajtotta le a fejét.
- De! Legalább ehhez a sulihoz tartozol, de még hozzánk is! És most megkérnélek, hogy gyere le onnan! Még a végén leesel!
Felém fordította a fejét, amiből egyből levágtam , hogy le akar ugrani.
- A sulihoz tartozok... -vigyorodott el.
- Ugye nem akarsz... - mutogattam lefelé.
- Úgy sem halok meg!
- Ne gyere nekem most a lélekvándorlással! Azonnal mássz le onnan!
- Jaj, Rory! Kicsi boszorkány! Tudnod kell, hogy nem csak boszorkányok és mágusok léteznek. Vannak más misztikus teremtmények és lények ezen a világon, akik az erejük mellé még halhatatlanok is. Egy esés nem öli meg egyiküket sem - hirtelen levetette magát a mélybe.
- Te Szent Szűz! - kaptam a szám elé. A könnyeim csurogni kezdtek, majd félbe bár, de lenéztem az előtérbe.
- Na? Lett valami bajom? - vigyorgott fel rám.
- Te hülye barom! - visítottam magamból kikelve. - Egy pillanatig tényleg azt hittem, hogy meghaltál!
- Én? Soha! Ettél már? - indult fel a lépcsőn.
- De gyorsan váltottál témát... De amúgy igen!
- Akkor gyere! Megyünk órára? - mosolygott rám szélesen.
- Menjünk, de megkérnélek rá, hogy ilyet soha többé ne csinálj! - törölgettem a könnyeimet.
- Rendben van! - átkarolta a vállaimat.
- Nagyon megijesztettél! - motyogtam. Egyik karommal átfogtam a derekát.
- Tudom és sajnálom! Léccy, ne sírj már! Annyira rossz téged sírni látni! - simogatta meg az arcomat.
- Bocsi, csak még mindig sokkos állapotban vagyok! Szerintem lassan elmúlik - letöröltem az utolsó könnycseppet is az arcomról, így csak a pirosló szemeim és a könnyektől kissé felpuffadt arcom jelezte, hogy ezelőtt nem sokkal itattam az egereket.
- Remélem... Bill meg estére kicsinál engem...
- Mert? - néztem rá értetlenül.
- Nem vetted még észre, hogy tőlem próbál megóvni?!
- Nem! Arra figyeltem csak fel, hogy téged távol akar tartani mindenkitől.
- Hm... Mindegy, hogy nézzük, a lényeg, hogy nem szívleli az együttlétünket.
- Tudod, hogy miért? - kérdeztem mélyen Adam szemébe nézve.
- Nem, nem tudom. De idővel úgyis megtudjuk...
Láttam a szemében, hogy tudja miről van szó, de nem mondja el... Titkol valamit... És én ki fogom deríteni mit és hogyan kapcsolódik össze a két fiú sorsa... Biz Isten, én rájövök!

Folyt. köv.

Vajon mit titkol Adam? Rory ténylég rájön? Bill miért utálja ennyire Adamet?

Hogy-hogy nem halt meg Adam, miután leugrott?

Minden kiderül a folytatásban...

(Ha összejön az 1400 látogató vagy 5 vélemény)

Mára ennyi!

Sziasztok!