Karácsonyi ajándék

Sziasztok!

Remélem már mindenki jól belakott, Részemről én majd kidurranok. Jöhet az én ajándékom, csak hogy tőlem is kapjatok valamit. Hoztam nektek, az ünnepre való tekintettel, egy karácsonyi novellát! 

Jó szórakozást és 

Áldott Békés Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!

Mint már gondolom észrevettétek, imádom a karácsonyt és magát a telet is. Egyszerűen csodálatos, ahogy minden évben fehérbe borul a táj és abban a picurka faluban, ahol élek, festői a táj, békés és nyugodt és itt lehet, szerintem, a legjobban érezni a karácsony igazi hangulatát. Az emberek mosolyognak és kedvesek. A legmorcosabb lakosok is kicsit vidámabbak, a gyerekek hógolyóznak és hóembereket építenek. Gyönyörű. Ezt olyan jó érezni. 

Én azt tapasztalom, hogy mikor leesik az első angyaltoll (hópehely), a világ megváltozik. Szeretet árad mindenkiből és kész élvezet ilyenkor emberek közé menni. Pedig én nem nagyon szeretek. Kivéve télen. Az utóbbi egy hónapban mindenkit megölelgettem. Jó, a tanáraimat nem, mert nem tudtam, hogyan reagálnának a gesztusomra. De az osztályomból mindenki kapott legalább egy kiadós nagy ölelést, még az is akivel az év 364-5 napján (levonva a karácsonyt) fújunk egymásra.

Ennek egy oka volt. Mert karácsony van! Legalábbis akkor közeledett. Nem érdekelt, mivel bántott meg, az sem ha a pokolra szánna, mert itt az ünnep. 

De abbahagyom a locsogást. 

Jó szórakozást és

Áldott Békés Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!

A karácsonyi fagyöngy

Szereplők:

Benjamin Tran 
(Edward Westwick)

Annabella McAlister

(Leighton Meester)

Gabriel S. Backer
(Bill Kaulitz Trümper)

Samantha Faye Night

(Phoebe Tonkin)

Nina Wienkort 
(Michelle Trachtenberg)

Max Kenton 

(Adam M. Lambert)

Világ életemben szerettem a karácsonyt, és szerettem volna "úgy" hozzábújni valakihez. De valahogy minden kapcsolatom úgy alakult, hogy mire beköszöntött a tél, a szerelmünk elfagyott. A karácsonyaimat ezért rendszerint a családommal töltöttem, ahogy idén is. 

Egy apró változást mégis eszközöltek drága jó barátaim. Ez pedig az volt, hogy december 26-án kora reggel elindultunk a hegyekbe, és ott töltöttünk egy pár napot.

Belementem, arra gondolva, hogy "Áh, csak mi hárman leszünk, mi baj történhetne?!". Természetesen rosszul gondoltam.

Kellemes volt úgy kelni, hogy előző este konkrétan éjfélig a nyakamon lógott a kishúgom és csak 1 órára kerültem ágyba. 4 óra alvás... Hát a szervezetem nem volt megelégedve vele, de nagy nehezen kikóvályogtam az ágyból és készülődni kezdtem.

- Még szerencse, hogy bepakoltam két napja! - sóhajtottam, miközben a ruháimat rángattam magamra. Ezután a konyhába mentem és egy bögre kávé és egy kis tál mézeskalács elfogyasztása közben üzenetet írtam a családnak.

Pontban 6 órakor lehoztam az emeletről a bőröndömet, amibe az ajándékok és a ruhák is be voltak pakolva. Persze drága Sam megint késett. Nem is ő lett volna... Miközben a cuccaimat raktuk be a csomagtartóba, a lányok közölték, hogy nem csak mi leszünk a kis házikóban.

- Tessék? - kiáltottam fel.

- Bocsi, hogy nem szóltunk, de máskülönben nem jöttél volna - nézett rám szánakozva Ann.

- Jó... Mindegy mostmár, de azért elég cink lesz, hogy csak nektek adok ajándékot... - húztam el a számat.

- Nem lesz cink, mivel vettél nekik ajándékot! - vigyorgott a volán mögül Sam.

- Nah, álljunk meg egy pillanatra! Kiket is hívtatok ti meg?

- Őhm... - kezdték egyszerre.

- Kivele! - vertem a tam-tamot a lábammal, akár egy ideges nyúl.

- Hát... Bennyt, Gabet [Géb] és Maxet... - nyögte ki Ann. Azt hittem, ott helyben seggre ülök. 

Képesek voltak elhívni életem plátói szerelmét is karácsonyra. Egész gimi alatt érte dobogott a szívem, de nem mertem neki megmondani, hogy tetszik. Meg különben is, egy fiú kezdeményezzen!

- Nah, akkor én maradok... - indultam el a kapunk felé.

- Á-á-á! Megállj! - fogta meg a kezem barátném.

- Milyen ajándékot vettem én nekik? Semmit... - motyogtam.

- De igen! Csak nem tudsz róla. Amikor vásároltunk, mondtad, hogy "ez de aranyos", "ezt venném Maxnek", "ezt vehetnéd Bennek" és mi visszamentünk és megvettük - vigyorgott a visszapillantóba sofőrünk.

- Ti nem vagytok normálisak! - sipítottam, miközben Annabella betuszkolt a kocsiba, majd elindultunk. Nem volt visszaút. Ahogy haladtunk felfele, én a téli tájban gyönyörködtem. Mindent hó borított és egyszerűen csodálatos volt, ahogy az a gyenge kis napfény megcsillant a fehér takarón.

El is felejtkeztem a fiúkról, a táj annyira elvarázsolt. Azt sem vettem észre, hogy megérkeztünk.

- Nina! Itt vagyunk! - mosolyogtak be az ajtó ablakán.

- Máris? - szálltam ki csalódottan. Reménykedtem benne, hogy hosszabb lesz az út és így kevesebb időt kell Maxszel töltenem.

- Nah! Gyere! Még fel is kell díszítenünk mielőtt megjönnek a fiúk! - csalogatott ki Sam.

- Még nincsenek itt? - lepődtem meg.

- Nem. És még főznünk is kell... - indult fel a csomagjaival a lépcsőn Bella.

- 2-3 óra nyugalom! Köszönöm Uram! - emeltem az ég felé a tekintetem és összekulcsoltam a kezeimet.

- Nina, ez csúnya volt! - szólt ki már a házikóból Ann.

- Nem lesz olyan rossz! Meglátod élvezni fogod! - csapott a hátamra Sam biztatóan.

- Igen... Biztos úgy lesz... - motyogtam.

A kis ház egy lejtő tetején állt. Fából készült, takaros kis "nyaraló" volt. Egy lépcső és egy nagy tornác vezetett a bejárathoz. A tornácról csodálatos látvány tárult elénk. A hóval lepett sűrű, csöndes, nyugodt erdő. Bent is minden fából készült, egy-egy holmit kivéve, de ez még inkább nyugodt hangulatot kölcsönzött a helynek. A tágas nappaliban még egy nagy kandalló is helyet kapott és ahogy elképzeltem, miként ropog és lángol benne a tűz, szinte felmelegített.

Lepakoltunk a bejárathoz, majd őrült sebességgel takarítani kezdtünk. Annabelláé volt a konyha, Samé a hatalmas nappali és én kaptam a szobákat. Három szobát takarítottam már ki, mikor elfogytak a szobák. Elkezdtem gondolkodni. A házban 4 fürdőszoba volt, de csak 3 háló... Reménykedve, gyorsan végignéztem a szobákat, hátha 2-3 egyszemélyes ágy van benne, sőt még fürdőkben is benéztem, hátha van ott is egy-egy ajtó, de csalódnom kellett.  Minden szobában egy-egy franciaágy volt. 

Még ekkor sem adtam fel a reményt. Lecsámpáztam a földszintre, ahol a csajok már nekiláttak az ünnepi fogások elkészítéséhez.

- Mondjátok, hol találom a többi szobát? - kérdeztem.

- Többit? 3 szoba van csak, Nina - válaszolt a homlokát megtörölve Bella.

- Ugye nincs ellenedre, hogy Max veled fog aludni? - kapta fel a fejét Sam.

- Hát... Nekem nincs, de Max mit fog szólni hozzá? - vakartam meg zavaromban a tarkómat.

- Hogy mit fog szólni? Semmit, mivel ő javasolta - világosított fel nevetve Ann.

- Ez nagyon nem jó poén, Ann! - motyogtam.

- Nah, ne csináld már! - lökött meg a fenekével Sam. - Á, tudom már mitől lennél vidámabb! Jöhet a karácsonyi zene!

- Ettől tartottam! - csaptam a homlokomra. 

A finomságok sorra készültek. Én a specialitásomat készítettem el, a hústortát. Annabella francia salátát, krumplit, kaszinótojást és sajttal és sonkával töltött pulykamellet készített és Samre maradtak az édességek, azaz a puding és a torta. A mézeskalácsokat pedig otthonról hoztuk.

Ezek után felvittük a szobákba a bőröndjeinket és elkezdtük felcicomázni a kunyhónkat. Persze a zene folyamatosan szólt, de olyan hiányérzetem volt. Mintha valami még hiányzott volna. Éppen hogy elkészültünk, elindult a Wham! - Last Christmas, ami édesanyám és az én kedvenc karácsonyi számunk volt. Persze elkezdtem táncolni rá és énekelni is. Teljesen megfeledkeztem magamról, így azt sem vettem észre, mikor kinyílt az ajtó egy hideg fuvallat kíséretében és beléptek a fiúk.

"Last Christmas

I gave you my heart

But the very next day you gave it away

This year

To save me from tears

I'll give it to someone special"

Teli torokból énekeltem, mikor hirtelen valaki megfogta a derekamat.

- Szia Nina! - mondta vidáman egy számomra oly kedves hang.

- Szia Max! - fordultam meg hirtelen. 

- Csinos vagy! Mondd csak, a fa díszítése közben is ilyen leszel? - mosolygott rám.

- Feltehetőleg - válaszoltam.

- Akkor rendben! Megmutatod a szobánkat? - kérte olyan szemekkel, amiknek nem tudtam ellenállni.

- Persze! - azzal elindultam fel a lépcsőn. Lerakta a kofferját az enyém mellé, majd lementünk fát díszíteni.

Gab és Ben éppen a kandalló előtt térdeltek és próbálták lángra lobbantani a tűzifát. Engem nem kötött le, hogyan gyújtják meg a kandallót, így elkezdtem díszeket aggatni. Sam és Ann, sőt még Max is a két fiú főlé álltak és figyelték az eseményeket. Mikor végre sikerült, mind éljenezve felugrottak, ezzel együtt rám a szívbajt hozták. Majdnem leestem a létráról, így elkönyvelhetett magának a díszes társaság minden tagja egy-egy rosszalló pillantást. Aztán egyszerre mindenki megrohamozta a fát. Egy girlandot akartam éppen felrakni, de leejtettem. Utána hajoltam és összefejeltem Maxszel. Nem győztünk bocsánatot kérni egymástól. Hat kéz dolgozott a fán, így az két karácsonyi szám leforgása alatt készen lett. 

- De szép lett! - mondta Ann.

- Csak, mert én díszítettem! - húzta ki magát Ben.

- Te egoista barom! - lökte meg a srácot Bella.

- De tudom, hogy imádsz! - csókolta meg.

- Nah, nyálas rész... - öltöttem ki a nyelvem.

- Hey, kinek van kedve kipróbálni a jakuzzit? - dobta fel az ötletet Gabriel. 

- Nekem! Menjünk! - és mindenki felrohant az emeletre a fürdőruhájáért. Max hamarabb bent volt mint én így megvártam, míg elkészült. Utána gyorsan magamra kaptam a fekete-sárga bikinimet és kimentem a hidegbe. Csípős szél fújt, így mikor kiértem, futásnak eredtem és gyorsan csobbantam a meleg fürdőbe. Még a meleg vízben is vacogtam, így Max magához húzott, én pedig hozzádörgölőztem. A Jakuzziban aztán fröcsköltük egymást, beszélgettünk és jókat röhögtünk. 

Mire bementünk már sötét volt, azaz kezdődött az esti buli, a kaja, a pia és az ajándékok átadásával. Mivel a fiúk már sztrájkoltak, így kajálni ültünk le először. Jött a sok finom falat. A hústorta, a pulykamell, a kaszinótojás és franciasaláta. Persze senki sem tudta befogni kaja közben. A fiúk oltották egymást, ha kellett teli szájjal, mi lányok meg a nevetéstől fuldoklottunk. De evés közben nekem még arra is volt időm, hogy végiggondoljam a napot és rájöjjek, Max talán táplál irántam egy kis szeretetet. Mire végeztünk, mindannyian a hasunkat fogva hátradőltünk a székben. 

Felajánlottam, hogy kiviszem a tányérokat, persze Max azonnal jelentkezett, hogy ő segít. Persze "véletlenül" mindig kicsit összeütköztünk, össze-összeért a kezünk vagy egyszerre nyúltunk egy tányérért. Egy idő után már idegesített, mivel elég feltűnően csinálta. Míg én a mosogatógépet bepakoltam, ő az ajtófélfának támaszkodva figyelt és mikor elindultam a nappali felé, megfogta a kezemet. 

- Nina, várj egy picit!

- Miért?

- Nina, már régen el akartam mondani, de nem tudtam, hogyan... - motyogta. - Nina, gimiben, mikor először megláttalak, én... 

Bökd már ki! 

Nőtt bennem a feszültség. Az Ő szájából akartam hallani a szavakat.

- Khm... Nina, Max, nézzetek fel! - vigyorgott Gabriel. A fejünk felett, a boltívben egy fagyöngy lógott. 

- Samantha! - nyögte a szerelmem.

- Tudjátok mi a szabály! - vigyorgott Ben. Mire egyszerre rázendítettek.

- Csókot! Csókot! Csókot! Csókot! Csókot! Csókot! Csókot! Csókot ... 

- Ha nem szeretnéd, nem kell! Ez csak egy buta szokás...  - kezdte Max.

- Csókot! Csókot! Csókot! Csókot! Csókot! Csókot! Csókot! Csókot ... 

- Szerintem pedig egy aranyos szokás! - mosolyogtam. 

- Csókot! Csókot! Csókot! Csókot! Csókot! Csókot! Csókot! Csókot ... 

Tenyereibe fogta az arcomat és boldogan szájon csókolt. A többiek örömujjongásban törtek ki.

- Nah mit is akartál mondani? - kérdeztem a felsőjét birizgálva, miközben beleharaptam az alsó ajkamba.

- Csak azt, hogy szeretlek és szeretném, ha a barátnőm lennél! - mosolygott.

- És is szeretlek! - mondtam, majd újra szájon csókolt.

"I'll give it to someone ... 

I'll give it to someone special"

Az a karácsony lett életem egyik legszebb emléke és legkellemesebb ünnepe, mikor minden vágyam teljesült. A barátaimmal és gimis szerelmemmel lehettem egy kellemes karácsonyi napon, amikor minden tiszta, fehér volt.