Angel From The Hell - 39. rész

Sziasztok!

Május 4. - Ballagás

Nem az enyém... Barátnőm ballagott és itt is

szeretnék sok sikert kívánni a továbbiakhoz

és soha ne add fel! :D

Váltsd valóra az álmaidat!

Május 5. - Anyák napja

Remélem senki sem felejtett el virágot venni! :D

Csókoltatlak anyu és téged is mama! :D

Boldog Adam Lambert napot!

Utólag is (május 8)

Végre újra normális a haja! Huh!

Ezt a részt a 2800 látogatót megelőzve hoztam, mivel megint nem lesz időm gépelni...

Kémia fakt, Biológia fakton beszámoló lesz, és a hab a tortán a Töri évfolyam doga lesz! Fincsi hétnek nézek elébe azt hiszem...

Jó szórakozást!

Thousand Foot Krutch - War of Change

39. rész - Egy véres küzdelem

Szenvedélyes hosszan tartó csókunkat egy ismerős hang zavarta meg.

- Lám, lám! Az újdonsült gerlepár! Csak nem zavartam meg valamit? - vigyorgott az ajtóból Dwayne.

- Hát te meg mi a faszt keresel itt? Neked nem kéne órán lenned? - szűrte fogai közt Adam.

- Nem, én sikeresen végigcsináltam.

- Á, és akkor nincs jobb dolgod, mint utánunk leskelődni? - morogta Ad.

- Nem, nincs! Különben is, kettőnknek még van egy kis elintézendő dolgunk – vigyorgott kajánul, majd rám szegezte a tekintetét és kiengedte tűhegyes szemfogait.

- Uramatyám! - ugrottam egyet ijedtemben.

- Ne merészelj hozzányúlni! - morogta a fekete elém ugorva.

- Adam, mi folyik itt? - karoltam át a derekát.

- Semmi különös, aranyom! Csak a véredet akarom! - nyalta meg a szemfogait a másik. Felém rohant és megvillant a szeme.

- Csak a testemen keresztül! - kiáltotta, majd nyakánál fogva felemelte a támadómat.

- De véded! Ugyanúgy fog járni, mint ő! - fröcsögte.

- Ha rajtam múlik, akkor nem!

- Csakhogy a Pokolban már várják az új, friss, szaftos husikát. A kis Liliomot, akit még senki sem érintett... A kis ártatlant... Saját édes vérétől fog megfulladni, miután feltéptem a torkát! A pokolban fog megrohadni a rohadt kis szukád - csorgatta a nyálát.

- De jól értesült vagy, de ezen már meg sem lepődök, hiszen egy pokolfajzat vagy!

- Neked egy szavad sem lehet! Sátáni fatty! Az apád is eldobott, olyan szerencsétlen vagy! Te pipogya buzi! Csak szólók, mikor eljön az időd, a lelked ott fog megrohadni, ahol van! A pokol ajtaja is bezárul előtted! - nevetett fel harsányan a szőke.

- Még nem szándékozom meghalni! - morogta, majd földhöz vágta Dwaynet olyan erővel, hogy beszakadt alatta a kemény kőpadló.

- Drágám, azt hiszem társaságot kapunk! Hívta Celestet! - figyelmeztettem szerelmemet mikor megéreztem a csili-paprika szagot, amit a lány árasztott magából.

- Most végetek! - vigyorgott Adam kezei közt.

- Ne igyál előre a medve bőrére! Ehhez nekünk is lesz egy-két szavunk! - morogtam a nácira.

Kivágódott az ajtó.

- Csak hogy itt vagy! Hamarabb nem tudtál volna jönni, ba** m**?! - üdvözölte kedvesét „szép” szavakkal Dwayne.

- Azt hittem egyedül is elbírsz ezekkel, te balf***! Téged aztán szépen beleágyaztak a padlóba, b*** m**! - horkantott egyet Celeste.

- De harmonikus a kapcsolat! - ironizált Adam.

- Remélem, mi nem fajulunk el idáig! - húztam el a számat.

- Ó, a kis boszorkány zseni! Már olyan rég meg akarlak ölni... - vigyorgott rám a lány.

- Nem adom olcsón a bőröm! - figyelmeztettem.

- Gondoltam, hogy ezt fogod mondani, de ellenem mit sem érsz! Olyan erőm van, amiről csak álmodhatsz! Az a dilis Antonia azt hitte, mikor meglátott téged, hogy te vagy az egyik... - nevetett fel. - De tévedett! Én vagyok a kiválasztott! Én fogom uralni az elemeket, mind a 4-et! - ordította.

- Istenem! - csaptam a homlokomra. - 5 elem van...

- 5?! - tört ki belőle az elmebeteg röhögés. - Azok a kis pondrók is tudják ott a városban, hogy 4 elem van!

- Hát libuskám, ezt elég rosszul tudod! - vigyorgott Adam.

- Adam, hagyd! Teljesen értelmetlen! Nem érdemes vele vitatkozni, mert nem épp az elméje! - intettem le a fekete hajú srácot.

- Az ÉN elmém?! Hallottad ezt Dwayne? Ez jó! - még harsányabban nevetett és megvillant a szemében az őrület torz fénye. - Dögölj meg, te k****! - rontott nekem egy energiagömbbel, ami inkább egy üveggolyónak nézett ki, mint egy 2 hüvelyk átmérőjű energia gomolyagnak.

- Ez az a hatalmas erőd? - csippentettem két ujjam közé a „veszélyes” golyócskát. - Ez még csak nem is hasonlít az igazi varázslathoz! - elpöccintettem a kis golyóbist, mikor földet ért, pukkant egyet fehér port hagyva maga után. - Szánalmas! Ha igazán erős lenne, akkor letépte volna a lábamat és nem csak szétdurrant volna! Megmutatom, hogy kell ezt csinálni!

A tenyereim közé gyűjtöttem az erőmet, majd mikor már elég erősnek éreztem összenyomtam kicsit, majd ellöktem Celeste felé. Megpróbálta visszafordítani, de nem sikerült neki, így mielőtt becsapódhatott volna, megállítottam.

- Adam, gyere onnan! - a fiú mögém ugrott.

Szétválasztottam a nagy erőgumót 5 kisebbre és mindet ráküldtem Dwaynre. Kettő a lábait, 2 a karjait és egy a gyomrát találta el. Adam az ősellensége sérüléseit meglátva a fülembe súgta:

- Örülök, hogy nem kell ellened harcolnom! - ölelte át a derekam.

- Ezért megfizetsz! - rikoltotta Celeste.

Láttam, ahogy elvörösödik a lány feje, majd Adam előtt termett és kést nyomott a fiú torkához.

- Adam! - kaptam a szám elé. - Engedd el! - önkéntelenül is ökölbe szorult a kezem.

- Búcsúzz el tőle! - vigyorgott diadalittasan.

- Ne merészeld! - morogtam és éreztem, ahogy a szemem elfehéredik. Körbevett a dühöm és az erőm. Már majdnem kimondtam az átok szavait, mikor megszólalt:

- Szeretnéd még élve látni, igaz? - vigyorgott kajánul Adam vállai mögül.

- Ugye te is a szőke csupasz gorilládat... ?! - léptem a gödör széléhez, aminek a közepén a vért felköhögő Dwayne feküdt. Undorodva lenéztem a szenvedő vámpírra, majd a vállam felett a barna banyára emeltem a tekintetem, hogy lássa, komolyan gondoltam minden egyes szavamat.

- Sose fordíts hátat egy vámpírnak! - zárt a karjaiba Dwayne.

- Ereszd el! - üvöltött Adam.

A szőke egyik kezével erősen szorított magához és lefogta a kezeimet, a másikkal végigsimított a karomon, majd megragadta a nyakam.

- Dehogy eresztem! Olyan, mint egy kis halacska... Még senki sem érintett igaz? - suttogott a fülembe.

- Engedj el, te féreg! - szűrtem a fogaim közt.

- Mit akartok? - kérdezte Adam.

- Hogy örökre eltűnj! - válaszolta a fiú.

- Engedjétek el Roryt és elmegyek... Nem fogtok látni soha többé! - ígérte Adam.

- Szivi, megelégszünk ennyivel? - vigyorgott a szőke.

- Nem! - rántotta hátra párom fejét a hajánál fogva. - Kár érted! Szívesen elvittelek volna egy körre! - hajolt a fiúhoz.

- Ne merészeld! - próbáltam kirontani fogvatartóm karjai közül.

- Nyugi cicuskám! - szorított még erősebben magához a vámpír. Felsikoltottam, úgy éreztem, mindjárt eltöri a bordáimat.

- Átkozott ringyó! - köpte arcon Celestet a fekete.

- Te hülye buznyák! Hogy merészeled?! - sziszegte. - Öld meg! - parancsolt a pasijára.

- Ahogy óhajtod édesem! - félre tűrte a hajamat, oldalra döntötte a fejemet és megnyalta, hogy lássa az eremet, ám mielőtt átharaphatta volna a torkomat, betörték az ajtót.

- Takarodj a húgom közeléből te vérszopó szemétláda! - rontott be Bill.

- Húgod? - meredtem rá döbbenten.

- Majd elmagyarázom! - sóhajtotta.

- Nem lesz rá időd! - azzal belemélyesztette szemfogait a bőrömbe.

Olyan érzés volt, mintha egy antilop lennék, amit elkapott egy gepárd. Szenvedtem. Égetett a két kör alakú seb, annyira, hogy legszívesebben lekapartam volna. Hirtelen elengedett, ekkor kábultan zuhantam a föld felé, de valaki elkapott, mielőtt szétverhettem volna a koponyám a márványpadlóba.

- Ne aggódj! Most már minden rendben van! - suttogta az enyhén rekedtes, lágy és édes hangján.

- A-Adam - hörögtem, csak ennyire telt a hangszálaimtól. A saját véremben fuldoklottam.

Talán itt a vég?

- Ne add fel kincsem! Hallod? Rory, kérlek! Nélküled sötétségben élnék halálom napjáig! Kérlek, Aurora! - simogatta az arcomat.

- Adam, a rohadt életbe, ne szerencsétlenkedj! Állítsd el a vérzést! - morogta Bill.

- Mégis hogyan? - szipogta Adam.

- Szorítsd el az eret!

- Meg fogom fojtani!

- Akkor használd a ...

- Nem! Úgyis megölném! Nem! - rivallt Billre.

- Menj segítségért! Én ellátom addig! Menj! Menj már, az Isten szerelmére! - küldte el kedvesemet.

Talán most látom őt utoljára? ... Talán mégis olyan lennék, mint Bill húga? Talán az a lány is így halt meg, és ezért gondolja Adam, hogy ő tehet, és csakis ő, a lány haláláról. Pedig ez baromság... Tudom... Érzem... De nem tudom honnan, vagy miért...

Lecsukódtak a szemeim és ismét átölelt a már oly ismerős sötétség. Talán végleg...

Vajon mi történik ez után Roryval? Meghal?

Bill miért hívta Roryt „húgomnak”? Esetleg Rory egy reinkarnáció?

Mi történt Celeste-tel és Dwayne-nel?

Minden kiderül a folytatásban...

Ennyi voltam mára!

Sziasztok!